Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

gyermekeket kikérdezte, s ezen kis exáment elő és utó imádsággal kisérte. Azt hogy maga is szenteljen ezek tanítására egy két órát ragadománynak tartotta volna. Egyébiránt a Confirmationalis oktatást az újabb időkben erélyesen sürgette superintendens Szoboszlai Pap István egyházkerületi közgyűlésből több Ízben kiadott rendeletek által.

Másik hasonló eset a házasságkötés. Nem egyszer kétszer történik, hogy a házasulandó párok közzül egyik sem járt soha iskolába, s csak bámul midőn esketés alkalmával utánmondania kell "Esküszöm az élő Istenre, ki Atya Fiú Szentlélek s.a.t." Milly vétek az, ha a lelkipásztor az illy pároknak meg nem tanitja legalább azon hitcikkeket, mellyeken alapúi esküjök, és eskü által szentesített házasságuk.

Ez esetekhez számítható a pusztákon, vagy külső vidéken lakozó családoknak, vallásos szempontbóli teljes elmellőzése. A filiákból beszedék ugyan a fizetést, de a lelki épületre semmi gond sem vólt.

Ez utóbbi esetekre vonatkozólag azt szokták felhozni mentségül, hogy, hiszen a templomban lassanként majd megtanúlja mindenik a mit tudnia kell. De ez az épen, a mi meg nem történik. A templomba rendesen nem járhatnak a szegény munkások, és a még szegényebb cselédek; pedig épen azok között találkoznak legnagyobb számmal az iskolai oktatás nélkül felnőtt egyének. Az illyen szegényebb sorsú és cselédfajta emberek esztendőn át legfeljebb is egy két sátoros ünnepen jelentek meg a templomban, midőn a prédikátor a gyülekezet nagyobb s értelmesb

93