Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
irományaim elkoboztattak, isten tudja. - Ha a belső városban is e módot követték vólna a prédikátorok: az egész bibliára jeles magyar magyarázatokkal bírnának egyházi féíjfiaink; koromban a Szikszay Bibliai-Szövétnekén kívül több nem volt. Fogságomban olvasám hirdetését a Pintér magyarázata fordításának. Még ebben is németre kellett hát szorulnunk!! Hogy Debrecenben illy nagy gond fordittatott a hétköznapi magyarázatokra, ezt a körülményekből nagyon meg lehet érteni. Olly népes gyülekezetben csaknem minden háznál van egy éltes ember, nagyapa nagyanya nagybátya vagy nagynéne, kiknek otthon minél kevésb elfoglaltatásuk van, s ezeknek lelki gyönyör s egyszersmind lelki élemény a templomi tanítás. Ezek, ha a szónoklat őket kellőleg áthatotta, egész enthusiasmussal beszélik el a hallottakat családi körben, s ennek tagjai is felbuzdulnak más alkalommal templomba menni. Valóban sokszor telisded teli vólt, mind a kis mind a nagy templom, hallgatósággal. Bizon a debreceni népnek feltűnő egyháziasságát, s vallásáhozi erős ragaszkodását, méltán lehet sőt kell annak tulajdonitni, mert az egyházi szónoklat, kivált hétköznapokon, igen sokat foglalkozik hittani tárgyakkal. Más nagyobb ekklézsiáinkban is rendszeresen megvólt e magyarázat, de leginkább csak télben; s valahol gyakorlatban vala: ott az egyházias érzet szembetűnőleg nyilatkozott. Nagyobb részében, azonban, az egyházkerületnek, örömest mellőzték e nemes foglalatosságot a prédikátorok, s még is aztán ők 91
