Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Bevezetés

feltételezett Félelem és Öröm, nemkülönben az ezekből született Remény és Hála. Ekképen az embernek egész lénye, testi és szellemi élete, át van hatva, vagy legalább igénybe vétetik, hogy a vallás tárgyaival foglalkozzék; és, vagy önmaga alkosson magának - egyéni meggyőződése szerént - vallásos hitfogalmakat, vagy más hatalmasb - lángész - alkotta fogalmakat fogadjon el. Ez állítás annyira igaz, hogy tapasztalatunk szerént, az előttünk ismeretes emberi társulatok tagjait, e két osztályba kell soroznunk: egyik osztály indúl saját esze után s készít magának jónál jobb vagy rossznál rosszabb fogalmakat; másik osztály indúl s jár papjának vagy muftijának vagy táltosának esze után.

Igen! mert a vallás tárgyairól eszmék, a beszéd által, milliókkal közöltethetnek s közöltéinek is, nem tévén itt semmi különbséget az eszméknek igazsága vagy gonoszsága.

Mig a Világ és Ember feletti vizsgálódásnak a tapasztalati körben benmarad: addig - ha talán eltévedtünk vólna is - az igaz útra rátalálunk vagy magunktól vagy mások útmutatására. Tapasztalati körben tiszták az ismeretek; és ez ismeretek nőttön nőnek, folytonosan tökélletesednek a szerént, a milly mértékben fejlődnek előttünk a természet törvényei; úgyhogy a mai kor már tisztában van számtalan olly dolgokkal mellyek a hajdankor fiainak megérthetlen titkok valának; s kétségtelenül az utókor is világosan fog ismerni sok olly dolgokat, mik a mai kor szemei előtt mélységes titkok.

Ámde az illy tapasztalati vagy természeti tudományok, minők az anatómia, chemia s,a,t. nem is tartoznak a vallásos

33