Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
hitvallású felekezet közös szükségeit. Ki mit akart adott. Volt olyan ekklézsia, melyben egy communiokor csak négy öt krajcár vettetett a perselybe. A debreceni ekklézsia három templomában, az ily napokon, krajcárok s garasokból begyűlni szokott perselypénz nyolcvan s száz forintnyi öszveg között lebegett. - Akármennyi gyűlt légyen, azonban, a kezelést illetőleg ránk nem tartozik, a kezelés pedig igy történt, a Kurator s prédikátor együtt felbontották a perselyt, s a pénzt megszámlálván presbiteri jegyzőkönyvbe vetették „ez s ez napon agentialis szükségekre gyűlt ennyi s ennyi krajcár vagy forint”. - Canonica visitatio alkalmával az esperes magával hordott egy nagy iv papirt, melyre az egész egyházvidék minden ekklézsiái, kellő mennyiségű vonalok s rovatok közzé fel voltak jegyezve. A presbiteri jegyzőkönyv szerént számadásba vette a hat communiói öszveget, s miután a pénz átszámittatott, az illető ekklézsia illető rovatába bejegyeztetett „N.N. ekklézsiában agentialis szükségekre gyűlt segély ennyi s ennyi forint.” az öszveg mennyiségét bizonyitólag az esperesi Ívre, az illető vonalra s rovatba, aláírta nevét sajátkezűleg az ekklézsiái lelkész és kurátor. Ezen iv, vagy körülményszerűleg ivek, az esperest által bemutattattak a superintendensnek, ki is az ivet figyelemmel megnézvén valyon megfelel-e minden kelléknek, ha helyesnek találta, sajátkezűleg aláírta igy: „utalványoztatik bevételkép az e.h.ker. agentialis pénztarra.” - Ekkor az esperest átszámlálta a pénzt az e.h.kerületi pénztáritoknak, ki is az esperesli ivet, a felvételrőli nyugtatvány ráirása mellett, az esperestnek - kit külön 337
