Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

az újonnan választott helységi vagy vármegyei tisztek átvitték a pártgyülölséget az elmozdított tisztviselőkre, s ezeknek bármely más körbeni munkásságát s hatályát sikerteleniteni törekedtek. Mindezen s több ezekhez hasonló okoknál fogva nagyon célszerű vólt azon sürgetés, hogy minden egyházi igazgató testületek tisztújitás alá jöjjenek, s az alkalmasok újra megválasztathassanak, az alkalmatlanok helyébe pedig újak állíttassanak.

Az elősorolt különféle mozgalmak súrlódásai közben nem egyszer kellett azon meggyőződésre jutni, hogy a törvényes erejű Katona Géléi kánon XVI századbeli igen bölcs intézkedései nem felelnek meg a XIX század korszükségeinck s követeléseinek. Ezen meggyőződésből önkényt folyt az egész egyháznak azon közóhajtása, hogy az egyházi törvények korszerű javítása végett, az egyházkormánylati elv nyomán hitfelckezeti Zsinat tartassák. Érezte ennek szükségét mind a négy superintendentia, s a miénk erre nézve meg is tett minden megkivántató előkészületeket; jelesül az egyházkerületi levéltárból kiadatta minden egyházvidék számára a Budai Zsinat jegyzőkönyvét, oly utasítás mellett, hogy mindenik egyházvidéki tanács terjessze fel az egyházkerületi tanács elibe, minő tárgyakat kíván a zsinat elibe adni. Az egyházvidéki tanács ehezképest választmányokat nevezett ki, a tárgyak öszvegyüjtésére, melyekből készített aztán tervjavaslatot az egyházvidék. De a sajtó is erélyesen működött a zsinattartás ügyében. A pesten megjelent Protestáns Egyházi és Iskolai Lap nevezetes cikkeket közlött e tárgyban.

329