Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

Föl kell még említenem a két protestáns hitfelekezet Uniója körüli mozgalmat, annyival inkább mert a mozgalom vezetőinek legtöbb célja az volt, hogy a két felekezet különösen egyházkormánylati szempontból egyesüljön, s ez egyesülés által a protestantismusnak nagyobb országos súlyt eszközöljön. A kitűzött célú Uniónak különösen két elv szolgált le nem győzhetett akadályúl. Egyik elv a helyhatósági jogokhoz ragaszkodás s központositástóli irtózás. Ez elvet különösen védte a helvét hitvallású négy superintendentia, melyek közül egyik sem akarta eddigi önálló kormányhatóságát, valami fensőbb központosító kormányhatóságnak alárendelni, s olyan főigazgatót minő az ágostai hitvallásúak Fő Inspektora s ennek tanácsa elismerni. Másik ellenséges elv a nemzetiségféltése. Az ágostai hitvallásúak túlnyomólag szlávajkúak, s ezek egyáltalában nem viselteitek rokonszenwel az Unió iránt, mert saját hitfelekezetök uniótsürgető tagjai nyíltan bevallották, mikép az uniális által főleg a magyar nemzetiség előmozdítását igyekezik elérni. Ezen teljességgel nem a vallás köréhez tartozó nyilatkozat és cél, természetesen maradt minden siker nélkül az egyházi uniónak létesítésére nézve.

330