Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
mozgalom, mely a Kánon szellemével is teljes öszhangzatban volt, egyáltalában nem kárhoztatandó, haszinte a sürgetés némi kedvetlenségeket szült is. Harmadik nevezetes mozgalom a tisztúiitás körül forgott, s a legalsó köröktől kezdődve a legfensőbbig felhatott. Az ekklézsiai presbitérium, az egyházvidéki s egyházkerületi consistorium tagjai, mind élethosszantára választattak; s mindennapi eset volt, hogy az egykor ügyes de hanyatlott kor miatt tehetetlenné vált, továbbá a jó remény fejébe választott s a reménynek nem csak meg nem felelő de egyenesen megcsaló presbiter, vagy tractualis assessor, esperest, s.a.t. a közigazgatásnak felette kártékony akadályául szolgált; hivatalától azonban, - hacsak valami botrányos és kánonellenes bűnben el nem marasztaltatott, vagy azt önkényt le nem tette - elmozdítani nem lehetett. Közbejöttek némely helyeken, a polgári viszonyokból fejlődött, s az egyházra nehezedett körülmények. Megválasztott például valamely ekklézsia, a helybeli polgári elöljáróság tagjai közzül egyiket vagy másikat, presbiterül; továbbá megválasztott valamelyik egyházvidék világi assessorul vagy segédgondnokul a vármegyei tisztviselők közzül egy alispánt vagy főszolgabírót: az ily választásnak pillanatnyi haszna volt, mert az egyházi presbitériumnak, vagy egyházvidéki s egyházkerületi consistoriumnak átkölcsönözte a polgárzati hivatalnok tekintélyének s hatályának egy részét. A polgárzati hivatalos tisztségek azonban tisztújitási törvénynek lévén alávetve: ezen tekintély vagy hatály megszűnt ha az illető egyén kiesett polgárzati tisztségéből; sokszor pedig még káros eredmény is következett, ha 328
