Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

Legúiabbkori mozgalmak az egyházkormánylati téren

Láttuk, hogy törvényesen fennállott kormánylati rendszerünk nem volt tökéletes, mint, nem is lehet a nap alatt semmi tökéletes. De öszvehasonlitva a németországi protestáns egyházszerkezcttel a miénket, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy mi valódilag birtokában éltünk azon egyházkormánylati kincseknek, melyeket a német-protestánsok csak eszményileg ismernek, s melyek után sóvár vágyakkal csak álmodoznak. Azonban természetében van az embernek hogy jónál jobbat szeretne, s a fogyatkozásos institutiókat az eszménykép tökélyei szerént kívánja módosítani. Sokszor csalatkozik, sokszor azt is elveszti amivel birt. Hasztalanul állanak előtte a múlt események ijesztő leckékkel: vágyaival, terveivel, küzdéseivel fel nem hagy. Azt hiszi, hogy ő szerencsésb s mélyebb belátású leend, mint valának elődei. Ily elbizakodottságában, legtöbbször haszon- és dics- vágytól ingereltetve olyanokat is elkövet botorul, miket vagy ő vagy utódai megkeserülnek. Sok nemes szándék, sok jó igyekezet volt korunk javítási törekvéseiben is: de bizon volt ezekben sok hiúság és sok kapzsiság is.

Első helyen említem fel, mint előttem legnagyobb érdekű sőt életkérdésű tárgyat, korunk azon mozgalmát, miszerént az Államkormánvnak Egyházkormánvunkkali eddigi viszonya szenvedett változást.

A magyarországi protestáns felekezet egészen 1849-ig soha sem kapott az államkormánytól semmi segélyt. Nem

319