Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Bevezetés

Ha ez igaz volna: úgy a vallásosság eredeti kútfejéről könnyen tisztába jönnénk.

Én ezen phrenologi állításnak, mind ez ideig csak vélelmen alapuló igazságát nem vitatom. Azt azonban hiszem, sőt, mind a múltak történelméből, mind a naponkénti tapasztalatból következtetve, nyilvános ténynek látom, hogy "a vallásosság az embernek emberi természetétől elválhatlan, és a vallásos tárgyakkali foglalkozás szellemi szükségesség rá nézve."

Midőn vallásról, vallás tárgyairól, s vallásosságról szólok általában: Korántsem érthetem s nem is akarom érteni egyik vagy, másik hitfelekezet hittanait, istenitiszteleti szokályait (:ritus:). Én, vallás tárgyául épen azokat tekintem, a melly tárgyakkal a philosophia foglalkozik. A philosophiában, Isten, Világ, Ember, - külön külön, és aztán ezeknek egymáshozi viszonya - tárgyaltatik. Ugyanezen tárgyakról már megállapított hitcikkek foglaltatnak mindenik vallásrendszerben; akár a bálványozó, akár a napot, hóidat csillagokat tüzet vagy más teremtett dolgot imádó, akár a mahometi, vagy konfuci, vagy keresztyén, vallásrendszer hitcikkjeit elemezzük s foglaljuk öszve. A tárgyak mindenikben ugyanazonok, csak a tárgyakróli fogalom s értelem különbözik.

Mihezképest én, a Vallásrendszereket, alkalmazott és meghatározott (:applicata et positiva:) philosophiának tartom; a mennyiben egyik vagy másik lángésznek, Mósesnek Mahometnek vagy Konfucenek, az Istenről Világról s Emberről nézeteik az emberi társadalomra alkalmaztattak, s positiv hitcikkekké alakíttattak.

27