Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

kifejező javaslatában?! Maga a rendelvény már határozottabb, s a fenforgó visszaélésekhez képest kellően szigorú.

„A maraszlásnak a nép képviselői, az ekklézsiai elöljárók által kell gyakoroltatnia. De a hol a nép is gyakorlaná, cselekcdje azt ne az utcán vagy templomkeritésben, sokkal inkább nem illetlen helyen.

„A lelkipásztorok marasztásában gyakran megtörtént hibák, illetlenségek, s ekklézsiai zavarok okát abban találván az e.h.ker. tanács, hogy sok ekklézsiákban az elöljárók, a marasztás természetét vagy nem értik jól, vagy ha értik is, azzal szent vallásunknak és az egyházi hivatalnak nagy megalacsonyilására, ennélfogva az ekklézsiai fegyelem elcnyészlctésérc s az igének sikertelenitésére visszaélnek: amazoknak viiágositására, emezeknek magok határában tartására s a jó rend megállapítására utasításul adatik:

„1. Kánonaink az országgyűlése és a királyi felség által megerősítve lévén: ránk nézve országtörvénnyé váltak; következéskép azokat állalhágni szintén úgy nem szabad, mint az ország más törvényeit.

2. Ezen Kánonok az ekklézsiák elöljáróit, a lelkipásztorok ügyében birákká nem teszik, hanem az csperestet és az e h. vidéki tanácsot; és ez az első törvényszék minden egyházi dolgokban.

3. E szerént azon elöljárók, kik lclkipásztorjokat, mielőtt ez ellen panaszukat az cmlitett első törvényszékre beadták és ennek ítéletét elvárták volna, magok oktából nem niarasztják, a

307