Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Immár ha a lelkész ezen tudatra eljutott, hogy a temettető családra nézve, a temetési szertartás nemcsak el nem vesztette szokatlanságának hatályát, de sőt egész erővel működik: úgy, prédikációját a család érdekeihez alkalmazva, ötven évre terjedő hivataloskodása alatt is, minden temetési szertartást érdekessé s hatályossá tehet az illető családra nézve. Mely hatály aztán ő rá önmagára is reflectálódik, mert valamennyi család szivszükségci kellőleg s édesen elégittetének meg a temetés alatt, mindezen családok szellemileg fűződnek a lelkészhez, s felej Illetlenné válik előttük. Én részemről azt hiszem, nagyon kevés lehet azon szüléknek, házastársaknak, testvéreknek gyermekeknek, kik hiven vissza ne emlékeznének azon temetésre s ennek azon hatályára, melyei elhunyt hozzátartozóiktól az utolsó földi búcsút vették. - A psychologus lelkész egész hivataloskodása alatt minden temetésen egy egy egész családot nyerhet meg önmagának s az egyháznak. Körülményszerüleg, más viszonyok, más szempontból, helybeli fontosságot is adnak a halotti prédikációknak. Például Debrecenben, a városnak templomtól távolfekvő részeiről igen ritkán jár a nép templomba, s a nép ezen része szinte egész éven át egyházi oktatás nélkül van. Midőn azonban egyik vagy másik utcán temetés történik, a szomszédok az ismerősök elmennek a tisztességtételre, s ilyenkor a legsikeresben fejtegethet a lelkész, némely gyakorlati erkölcsigazságokat, a prédikáció általános részében; s mind a gyülekezetét ezen rész által, mind az illető családot az alkalmazás által, megnyeri a vallásnak az egyháznak. 273
