Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Betegek látogatása. A kercsztyénség alaptancikkje kétségkívül a szeretet; s ez a biblia erőteljes kifejezése szerént "atyafiságos szeretetnek" mondatik. E kitétel magában foglalja, az Isten - mint mindnyájunk közatyja - előtti egyenlőségünket, továbbá egymásónk - mint testvérek - irányábani kötelességeinket. A keresztyén atyafiságos szeretet legncmcsb s legmagasztasb nyilatkozata azon cselekvényeknél, melyek által a keresztyén gyülekezetek, épen vallásos kötelmeiknél fogva, ápolás alá veszik a közöttük levő szegényeket és betegeket. A keresztyénség legelső korszakában, midőn a világ akkori leghiresb leggazdagabb s legfényűzőbb fővárosainak munkás osztályú lakosai között, például Róma Korinthus Efézus Thessalonikában, apró ekklézsiák keletkeztek, a betegek és szegények körül szolgáló diakonok s diakonissák (:Csel.VI. Róni. XVI.:) az ckklésziának különös tiszteletben álló munkás tagjai valának. Az ez időszerénti első ekklézsiákat olyformán lehel tekinteni, mint ha a mai időben Párizs vagy London munkásosztályú lakosai, associatio útján, szövetkeznek az elnyomorodott tagtársak közköltségem segedelmezése végett. Felkeresték a diakonok s diakonissák beteg keresztyén társaikat, s azokat valóban ápolták mind testi mind szellemi tekintetben. A rómaikalholika ekklézsia irgalmas férjfi- és nő- szerzetei, kitűzött fő céljukat tekintve ily nemes és magasztas keresztyéni atyafiságos szeretet gyakorlása végett egyesültek. De roppant különbség 267
