Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

nevét, ha a beíráskor, - vagy, - minthogy a beírás a kereszteléskor történt, - a kereszteléskor fizetniük kell. -Véleményem szerént, azon néhány krajcár egyenesen a matrikula vezetéséért fizettetik a prédikátornak: de én részemről a matrikula vezetését is inkább vinném ingyen, mint hogy csak egyetlen embert is azon meggyőződésben hagynék, miszerént a keresztségi vallásos szertartás tiz vagy tizenkét krajcárért szolgáltattatik ki. Mind a keresztyénség első századaiban, mind a Reformáció korszakában egyenesen a hivek jóakaratára s tehetségére volt hagyva, ha vallyon, az általános évi fizetés mellett, tetszik-e nekik vagy sem a lelkész részére valami ajándékot adni. Még a rómaikatholika ekklézsiában s a X-ik században is tiltva volt a papoknak keresztelési stólát követelni, s csak a XVl-ik században alapittatott meg a ius stola minden ollyan hivatalos cselekményért, mellynek végrehajtásakor a pap stólát visel. (A stóla egy hosszú széles fehér szalag, selyem vagy ezüst kelméből, kemény vászonnal bélelve, mellyet a Diakónusok bal vállról jobb csípőig viselnek ollyanformán mint egy Rend-szalagot, a papok pedig mindkét vállon s a mejjen keresztbe vetve hordanak. Három kereszt van rajta, s a misemondáshoz nélkülözhetetlen kellék.) Protestáns lelkészeknek nincs stólájok, s a két sákramentom kiszolgáltatásáért c két krisztusi intézményért ha ők stoláris pénzt vesznek, bűnhődnek mint protestáns keresztyének Krisztus és az ő anyaszentegyháza ellen. A lclkészi többi kötelességek kölcsönös egyezkedés alá eshetők, ezekre nézve ám alkudjanak, szerződjenek, vagy bármit tegyenek a lelkészek, de a két sákramentomot ámba ne

237