Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
bocsássák. - A honnan legcélszerűbb volna, ha a matrikula vezetéséérti taxát az ekklézsia - aversionali calculo - az évifizetéshez toldaná; különben sem olly jelentékeny öszveg ez; Debrecenben alig megyen egy egy lelkész részére ötven hatvan ftnál többre; s ez a lelkek számához aránylag kisebb népességű egyházaknál még kevesebbre megy. - Hiszen a gyöngéd ajándékozás mindig fennmarad, és azok adják, kiknek módjuk s akaratjuk is van ajándékozhatni. A megkeresztelt vagy megkeresztelendő kisdedeknek az anyakönyvbe beirtatásával két igen nevezetes körülmény van állandóan s természetesen öszvekötve, melly két körülményt azonban igen sok lelkész legkisebb figyelemre sem szokott méltatni, s hanyagságáért sokszor érzékenyen lakói meg. E két körülmény kiterjed ugyan a lelkész minden egyéb tetteire is, de a mellőzés szembetűnőbben ritkán botránkoztat mint épen az említett eljárásnál - értem a lelkésznek egyéni nyájasságát, s háztartásának rendes tisztaságát. - A beiratás vagy előlegesen vagy utólagosan történik. Debrecenben illy módon: reggeli istentisztelete előtt mintegy fél vagy egy órával, - és igy ha VIII órakor harangoznak VH-től 3/4 VIII-ig, ha VII órakor harangoznak Vl-tól 3/4 VII-ig - megjelenik az illető lelkésznél a bába, vagy más megbízott rokon avagy ismerős, s bediktálja a Szüléknek Keresztszüléknek s kisdednek nevét. Faluhelyeken úgy láttam, hogy az istentisztelet után maguk a keresztanyák s minden jelenlévő komaasszonyok bemennek a parókiára, s ekkor diktáltatik be a kisded neve. Már akár előbb akár utóbb történik a dolog egyre megyen, a lelkésznek 238
