Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

után még egy pár fertályt együtt időztem a vendégekkel. Hazamenvén, négy fiam előmbe fut, s mindeniknek kezébe valami játékszer s egy egy darab arany van "édes apám kiáltá mindenik - a legnagyobb XI éves volt - egy úr volt itt, s nekem "ostort, nekem sípot, nekem képet, nekem cukros süteményt hozott, édes apámnak pedig ezt a "pénzt küldi."... Az illyen ajándék anyagilag is értékes, de szellemi tekintetben milly mondhatlan becsű az illy gyöngédség, s milly nagy ösztön a lelkésznek, hogy ne robotnak de lelkiesméretes és édes foglalkozásnak tekintse egyházi hivatalos működését, s ebbe éltető lelket lehelljen. -232