Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

tehát az inasnak "adja tudtul tiszteletem mellett ő méltóságának, mikép X órakor én magam nem mehetek még, s ha ö méltósága személyes szolgálatomat kívánja, kérem áttétetni XI órára a keresztelést, ha azonban a X órakori keresztelést akarja, ez esetben a káplánom ott fog lenni a kitűzött időben."- Ezen uraság egy Erdélyi mágnás vólt, kinek udavarában a lelkész kulcsári szerepet is viselt; ez időben az Erdélyi oláhok kegyetlenkedései elől menekülvén, Debrecenbe csak nehány hétre jött; a nehány hét azonban - körülményszerüleg - nehány hónappá nőtt, s ezen menekülési idöfolyam alatt szülte az ő kedves és szende felesége azt a kis fiúcskát, kinek mcgkeresztelésére több lelkésztársam közül engem soron és renden kívül inasa által felszóllitatott. Az inas később visszatér, hozván urának határozatát hogy a keresztelés XII órakor legyen, egyszersmind azon izenetét "mikép gondolhatok ollyat hogy az ő flját egy káplán keresztelje." Debrecenben szokás, hogy a háználi keresztelésre meghívott lelkészért, a meghívó küld kocsit. S én, miután tudtam hogy a méltóságos úrnak lovai is vannak s a felesége körül szolgáló bába által a helybeli szokás felől értesítve van vártam az érettem küldendő kocsit, annyival inkább mert igen nagy sár vólt. Kocsi azonban nem érkezett, s én testvérem lovaival a magam kocsiján XII órára megjelentem. A lépcsőzeten a nálam vólt inas fogadott s egy szobát nyitott ahol én egyedül mintegy félórát töltöttem. A mellettem való szobában feküdt az anya, és számos vendégek hivattak, nagyobb részént mind menekült erdélyi mágnások s nehány országgyűlési követek. Fél egy órakor szólitattam által a mellékterembe, ahol az anya -229