Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

közben kaijain tartó édes anyának képe!? - Óh! tisztelt lelkésztársak, kevés és egyszerű ugyan a mi hitfelekezetünknek vallásos szertartása, de nagyszerűvé és sok gyümölcsöket termővé teszi azt az igazi lelkész buzgalma s vallásos ihletettsége.

Azonban, mint fentebb emlitém, a háználi keresztelés leginkább a dús ajándékért; s ennélfogva csak a vagyonosabb osztály körében szokott történni. Megesik ugyan hogy nem tehetős szülék is, divatból vagy a tehetősök példájának erőltetett utánzásából, háznál kereszteltetik kisdedeiket. Sőt találkoznak ollyan szülék is, kik egyenesen gőgből, polgári helyzetökkeli pöífeszkedésből parancsolják házaikhoz a lelkészt; s nagyra akarják magukat tartani a lelkész felett, kinek mint egy béresnek, vagy koldusnak, vagy cigánynak vetik oda, az anyagi értékben becses de szellemi tekintetben becstelen, ajándékot.

Boldog a lelkész, ha ezen legutól említett s lelket ölő körülmények között, szellemi fenségét megőrizheti, hivatalának vallásos működését vallásos kegyelettel teljesítheti, s egyszersmind anyagi viszonyainál fogva megéreztetheti a gőgössel, hogy a vallásos ihletettséget s igaz lelkészi szolgálatot kifizetni nem lehet.

A háználi keresztelésnek hatályára, s a lelkész megajándékozása modorának pöíTeszkedésére és gyöngédségére egy pár jellemző esetet beszélek el. 1849 február hónap elején jön hozzám egy úri libériás inas, s mondja hogy méltóságos N.N. úr kisdedének megkeresztelése végett másnap reggel X órakor jelenjek meg ő méltóságának szállásán. Másnap épen vasárnap következett, s nekem IX órakor a templomban prédikálnom kellett: válaszolám

228