Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

alkalomszerű egyházi beszédet készítettek s mondtak el. Alig tudok egy egy szivrehatóbb jelenetet, mint a gyermekágyban fekvő anyának, s hű férjének jelenlétébeni kercsztclést. Olly nagyon elkészíti illyenkor, maga a szent természet, a szüléknek s megliivott jó barátjaiknak kedélyét minden nemes és szent gerjelmekre, hogy a lelkész a legédesebbé teheti a vallás isteni erejének hatalmát. Csak Isten teremtő hatalmának s bölcsességének köszönhetik a szülék, ha kisdedök ép testtel született; csak Isten bölcs rendelkezésének tulajdonítható, ha az anya megmardt életben s egészségben a természeti nagy kötelességnek teljesítése alatt és után. Nem lehet azért, hogy telve ne légyen hálával buzgalommal vallásos szent elfogódással a szülei kebel. Bizon! illy körülmények között fenséges tér nyílik a lelkész előtt, hol szellemtehetségeinek minden erejét foglalkodtathatja, hol a vallásos szentséget legerősebben meggyökeredztetheti. Én részemről, nem csak hogy nem ellenezném e szokást, de, ha kivihető volna hogy a lelkész minden gyermeket az anyjának s apjának jelenlétében

keresztelhessen, a lelkészt mindig a gyermekágyas anyának fekhelye mellé küldeném. Vagy, ha ezt kivinni nem lehet, vallásos szempontból felette célszerűnek Ítélem azt a gyakorlatot, miszerént némelly lelkészek az első egy pár hét alatt megszokták látogatni a gyermekágyas anyákat, s alkalomszerű beszélgetés után egy rövid de hatályos imát mondanak azokkal. Az illy érzülettől áthatott anyák aztán, minő szent és kegyes örömmel mennek - hathét elteltével - a templomba hálaadás végett; lehet-e magasztasabb kép, mint egy illyen hálaadó s kisdedét hálaadása és könyörgése

227