Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

vivén magukkal mindig a korszellem eszméit, a haladó tudományok újabb meg újabb gyümölcseit, a szerént a mint a főiskolában újabb tanszékek álittattak fel új tanárokkal, vagy a régebben fennállókba új egyének léptek. Továbbá, - kivált nehány évek ólta, miólta t.i. az ifjak olvasó egylete a faiskolában létrejött - a nemzeti irodalom újabb termékeinek ismertetését is terjesztették, s nem kicsiny befolyással volt szónokiad nyelvezetök arra, hogy az idősb lelkészek is ösztönt érezzenek csinosítani egyházi beszédeik nyelvezetét. Sőt a tehetségdús és szónoklati képességgel biró iljak, még az egyházi szónoklatra nézve is voltak némi befolyással; a mennyiben a központi helyen mindig találkozott vagy prédikátor vagy professor, ki utánzandó példányúi méltán választatott az ifjúság által, s kinek mind dolgozási mind előadási modorát az ifjak mintegy tovább szállították a központi helyről.

Illynemü előnyök mellett, mindazáltal, sokféle hátrányok is jártak; mellyek egyenesen az egyháziasság rovására történtek. Még az idősb tanulók sem bírták azt felfogni, minő lelki nyereség vagy kár következik valamelly gyülekezetre, ha épen sátoros innepeken, midőn legtöbb a hallgatóság, ez - ha szabad igy szólnom - csak múlatságot keres és talál, nem pedig vallásos épületetet, a templomban. Az ifjak nem lehettek ügyelettel egyes gyülekezetek lelki szükségeire, igényeire; s az ő elmélkedéseik, noha különben, mint dolgozatok, megütötték a mértéket s más gyülekezetben sikeresek is leendhettek, többnyire célt vesztettek, s legfeljebb a kellemes előadás bájával gyönyörködtették a hallgatóságot. - Kissebb osztályú tanulók pedig, két három éves deákok, valóban

209