Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

helybeli szokások, különféle műveltségű prédikátori családok, különféle fokozatú Úri házak, észrevétlenül gyakorlották befolyásukat az ifjak külső magaviseletére, simították a

darabosságot, letördelték a szegletességet, bátorították a túlszerényt, zabolát vetettek a túlbizakodónak szájába, szóval társalmi alkalmazkodásra faragták s képezték. Ugyancsak a szellemi nyereségek közzé számítandó az is, hogy az iljú hozzá szokott különféle gyülekezetek előtt közhelyen beszélni. Ez eredmény jótékony hatállyal működött még a világi pályára lépett egyének közhivatalában is; városi s megyei közgyűléseken, az igy képződött egyének, zavarodás nélkül szónokoltak, s közhelyem nyilvános fellépésűk által nem egyszer s nem is egykettő alapította meg a jövendőjének egész szerencséjét. Valamint az is sokszor megtörtént, hogy az ifjú egyik vagy másik jelentékeny állású úrnak figyelmét, legatió alkalmával, annyira megnyerte, hogy idők teltével is emlékezetben maradt, s az üresedésbe jött lelkész! hivatalra, régibb ismeretség folytán választatott el.

Azonban, nem csak magukra az iíjakra, de az egyházakra is hárámlott valami jó a szóbanforgó legationalis intézkedés által. Alig érdemel csak felemlitést is azon körülmény, miszerént az egyházaknak jól esett ollykor ollykor egy kis változatosság, melly a gyülekezet körébe új meg új egyéneket hozott; mert hiszen e változatosságot az által is el lehet érni, ha egy egy vidék lelkészei néha néha kölcsönösen felváltják egymást illető ekklézsiáikban. Jelentékenyebb azon körülmény, miszerént az ifjak, a központi főiskolából egyes sugáronként áradtak szét, az egyházkerületben,

208