Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

s immár úgy rendszerezve, hogy az egész innepi szolgálat - kivévén az első reggelt - a Legatus kötelességéül tétetett; ki is, illy alkalommal, vagy önmaga által készített, vagy másoktól elkért prédikációt mondott; egyszersmind úgy rendszerezve, hogy a Legatio ezentúl az ifjúra nézve lön jótéteményezési forrássá a főiskola csak másodrangú szerepben tűnt elő. Innen természetesen következett, hogy a jótéteményt az ifjakra minél szélesebben ki kellett terjeszteni, s Legatióba - az első éves deákon kívül - felső tudományokat hallgató mindenik ifjú mehetett, akár nőtt be - a ráváró munkához képest - feje lágya akár sem.

Hogy a tanuló deák ifjaknak az innepi predikálás vcgetti kiküldetése, magára az ifjúra nézve sokszoros előnnyel s haszonnal volt egybekötve: ezt, a tapasztalati tény megcáfolhatlanul bizonyíthatja. Ugyanis, mindazok, kik teljesen vagyontalanok valának, s iskolai pályájokon keresztül a főiskolai alumniumból s tanítványaiktól nyert tanitási díjból élelmezték magukat, az öltözeti költségeket legatióbeli keresményökből fedezték. Kivált az idősb deákok, az öt hat évesek, három innepen egyremásra hetven nyolcvan váltóforintot megtakaríthattak ruházatra. Ezen anyagi nyereségnél soha sem szabad felejtenünk ama szellemi nyereséget, melly az ifjúnak osztályrészül jutott, részént ismereteinek gyarapítása tekintetéből, a mennyiben iskolai pályájának hét nyolc évfolyama alatt az ország különféle vidékeit bejárhatta s mind természettani mind népismei fogalmát tisztíthatta tapasztalatait sokasithatta; részént külső alkalmazkodása tekintetéből, a mennyiben a különféle elemekből álló gyülekezetek, különféle

207