Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Könyves Tóth Mihály önéletrajza

emelt polgári, vagyis reáliskolában tanítottam egy évig, azután a gimnázium III. osztályában egy évig.

Ez osztályban volt egy Mészáros Lajos nevű tanítványom, kinek házi oktatója is voltam s vele együtt laktam Péczely József professzor úrnál.

Az iskolai évfolyam bevégződése után az úrű apja Mészáros Károly és anyja Péchy Mária szerződésre léptek velem, hogy fiók mellett nevelő leszek nyolc évig. E nyolc év közül kettőt a szülői háznál lakva töltünk, kettőt Pesten és kettőt Patakon, az utóbbi két évet pedig külföldön. A honorálás évi 600 forintban állapíttatott meg olymódon, hogy a nyolc év bevégződése után egy összegben 4000 forintot kapok. A pénz akkor conventionalis ezüst pénz volt. Két egész és egy félévet hűségesen kitöltöttem én Mészáros Lajos mellett Pelében, Középszolnok megye egy kicsiny falujában. Az úrfi beteges és igen sokszor gyengélkedő volt s a szülék egyáltalában nem engedték, hogy ez egyetlen fiuk elhagyja a szülei házat, s ezzel együtt a szülei gondos ápolást. Azt mondották, hogy inkább semmit se tudjon csak élete maradjon meg. Igazságuk volt. De nekem is igazságom volt, hogy miután a szerződést megbontották s én azon faluban megpenészedni nem akartam, a nevelőséget abban hagytam. S 1835. évi augusztus hónapban előbb Pozsonyba, hol éppen országgyűlés volt, azután Bécsbe mentem.

Későbben a szülék Selmeczre vitték tanulni egyetlen fiukat, s a kedves fiú ott meghalt 17 éves fövel.

Bécsben én nem tanultam semmiféle theologicumokat, hanem erősítettem magamat a német és francia nyelvben s tanultam olyanokat, miket Debrecenben vagy éppen nem, vagy igen hiányosan tanítottak.

Különösen physicát és chemiát hallgattam naponként.

Midőn Bécsbe mentem volt saját keresményemből 600 forint és édesapám megígérte, hogy ő is ad 600 forintot, de olyan feltétel alatt, hogy ezen 1200 forinttal vagy pappá legyek, vagy ügyvéddé. Egyszóval, hogy pályavégzett s önálló emberré legyek.

Én azonban a kezem alatt levő pénzt hajlamaimhoz képest elköltöttem mind, nem elvesztegettem, hanem tőkeképpen magamba fektettem, amennyiben Németországon és az osztrák provinciák fővárosaiban utazgatván tapasztalati ismereteket szereztem.

1836 március hó végén egy fillér nélkül voltam Bécsben. Kértem édesapáméktól pénzt. De határozottan megtagadták. Egy

12