Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Könyves Tóth Mihály önéletrajza

Karika Pál nevű ismerősöm volt Bécsben, ki növendék úrfíjával Gulácsi Imrével Párisba utazott s megkért, hogy nála levő 1000 forintját vigyem le Debrecenbe a collégium pénztámokához, hogy annál biztos helyen legyen a pénz s mikor szüksége lehet reá előkérhesse.

Ezen apropos jött megbízás húzott ki a hínárból. Volt pénz, melyből fedezhettem útiköltségeimet.

Haza érkeztem. Ez idő tájon hívták meg Szoboszlai Pap István debreceni lelkész káplánját, Baksay Dániel barátomat Mihálydi rendes lelkésszé. Helyét én foglaltam el április hó derekán.

Káplánkodtam október hónapig s ekkor a debreceni ekklézsia elöljárósága egyhangúlag elválasztott a külső városi templom lelkészévé, Vecsey József helyére, ki philozofia professzorrá választatott.

November 13-án beköszöntöttem s hivatalomat elfoglaltam, 19-én pedig feleségemet hazavittem.

A külvárosi parochián szolgáltam 1836 november 13-tól 1842 április 24-ig. Ekkor püspök Buday Ésaiás helyére, a belvárosba elválasztatván: belső városi lelkészi pályámat megkezdtem 1842 május 2-án tartott beköszöntő prédikációmmal.

Külvárosi hivataloskodásom alatt elég hasznosan munkálkodtam. Ez időben az új püspök Szoboszlai Pap István és az új íokurátor: báró Vay Miklós nagy reformokat kívántak behozni a kollégiumban. Kineveztetett egy tudományos választmány s ennek jegyzőjévé engem tettek.

Ez időben kezdte meg Török Pál és Székács József a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok kiadását. E heti lapba én szorgalmasan dolgoztam s a tudományos választmány munkálkodásáról és a főiskolai reformokról kimerítő tudósítást adtam. Önálló cikkeket is írtam. Ugyanez idő tájon szerkesztett s adta ki Török Pál Egyházi beszédek cím alatt ölőnk prédikációit, ú.m. Szoboszlai Pap István, Székács József, Baksay Dániel, Könyves Tóth Mihály és Török Pál eredeti dolgozatait. Pesten nyomatott 1841.

Egyházmegyei közhivatalba is csakhamar alkalmaztak. A debreceni egyházmegye előbb pénztámokká, azután assesorrá választott. Később a superintendentia választott pénztámokká, s e hivatal a nyakamon volt mindaddig, míg el nem fogtak.

13