Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
REBBE | REBBE egység | 2021 DECEMBER 6 megvásárlása pedig nem egyenértékű annak megírásával. Bölcseink szerint megvásárolni egy tóratekercset olyan, mintha valaki elcsenne egy micvát a piacon. Ezzel együtt vannak döntvényhozók, akik elfogadják, hogy vásárlással is teljesíthető ez a parancsolat, de nem ezt a módot tartják kívánatosnak. A Remá pedig úgy határozott, hogy aki megvásárol egy tóratekercset és nem ellenőrzi azt, az nem teljesítette ezt a parancsolatot. Így tehát jogosan merül fel a kérdés: vajon teljesíthetjük-e a tóratekercs megírására vonatkozó kötelezettségünket azzal, ha nyomatott szöveget vásárolunk? Egyes rabbik rámutatnak arra, hogy Maimonidész és Rábénu Áser véleménye közötti különbség nemcsak a parancsolat tárgyára vonatkozik, tehát arra, hogy tóratekercsről vagy más vallási szövegről van-e szó, hanem a parancsolat teljesítésének módjára is. Maimonidész szerint a parancsolat lényege a tóratekercs megírása, míg Rábénu Áser szerint az, hogy az ember biztosítsa magának a tanuláshoz szükséges szövegeket. Ez utóbbi véleményt követve kijelenthetjük, hogy a szövegek megvásárlásával is teljesíthető a parancsolat. Rábénu Áser szóhasználata azonban nem támasztja alá ezt az elgondolást, mert ő csupán a régi és a mai nemzedékek által használt szövegek közötti különbségeket említi, továbbá így ír: „Chumásokat ... írjanak”. Vásárlásról nem ejt szót. ÖRÖK ÉRVÉNYÛ PARANCS A MODERN KORBAN A fenti nehézségre megoldást ad, ha Rábénu Áser véleményével kapcsolatban feltesszük a következő, alapvető kérdést: ha a Tóra azt parancsolja meg, hogy egy tóratekercset írjunk, akkor milyen alapon módosíthatjuk a parancsolat tárgyát bizonyos megváltozott körülményekre hivatkozva? A Tóra parancsolatai örök érvényűek és megváltoztathatatlanok. Hogyan módosíthatnánk tehát egy előírást a megváltozott tanulási szokásokra hivatkozva? A választ az adhatja meg, ha azt feltételezzük, hogy Rábénu Áser a parancsolat mondanivalójában látta a lényegi elemet. A parancsolat alapja a következő vers: „És most írjátok le magatoknak ezt az éneket és tanítsd azokra Izrael gyermekeit és tedd a szájukba”. Rábénu Áser szerint a parancsolat lényege, hogy a Tórát írott formában lehessen tanulmányozni, mert így könnyű átismételni és nem felejtődik el. Az idézet folytatása pedig úgy szól, hogy a Tóra tanúságként szolgál majd Izrael népe számára, még akkor is, ha áthágják az Istennel kötött szövetséget. E gondolatmenet szerint a tóratekercs megírása nem a parancsolat lényege, hanem a betartásának az eszköze. A tóraadás idejében csak úgy lehetett betartani ezt az előírást, ha írtak egy tóratekercset, hiszen akkoriban még tilos volt leírni a Szóbeli Tant. Ezzel együtt a parancsolat lényege nem egy tóratekercs megírása, hanem annak biztosítása, hogy a zsidók írott szövegekből tanulmányozhassák a Tant. (Egy példával élve: A Tóra megparancsolja számunkra, hogy mezuzát helyezzünk el az ajtófélfáinkon, ahogy áll4 : „És írd azokat házad ajtófélfáira...”. E parancsolat lényege nem a mezuza szövegének pergamenre írása, hanem a pergamentekercs felhelyezése az ajtófélfára. Maga az írás csupán az előírás teljesítésének eszköze.) Ezen elképzelés alapján elmondhatjuk, hogy eredetileg, amikor az egyetlen olyan szöveg, melyet le lehetett írni, maga a Tóra volt, akkor ezt a parancsolatot kizárólag egy tóratekercs megírásával lehetett teljesíteni. Az írás közben pedig ügyelni kellett a tóratekercs szentségével kapcsolatos szabályok betartására, pl. arra, hogy vonalazott pergament kell használni, vagy a szöveget csak héberül és az asszír betűtípussal lehet leírni. Később azonban, amikor már nem volt tilos a Szóbeli Tant papírra vetni, a parancsolat teljesítésének lehetősége kibővült, és már más szövegeket is magába foglalt. Ezáltal valósul meg ugyanis a parancsolat lényege: írott formában elérhetővé tenni a különböző tórai szövegeket. Ez a gondolatmenet fontos akkor is, amikor arra keressük a választ, hogy egy tóratekercs megvásárlásával teljesíthető-e ez a parancsolat. Azok, akik szerint így is teljesíthető, arra hivatkoznak, hogy a tekercs megírására vonatkozó szabályoknak csupán annyi a szerepük, hogy a tóratekercset szentséggel ruházzák fel. Ha egy Tórát a megfelelő módon írtak meg, akkor az előírás lényege, tehát a szent szöveg elérhetővé tétele írott formában, akkor is megvalósul, ha valaki megvásárolja azt. Akik viszont úgy vélik, hogy egy tóratekercs megvásárlásával nem teljesíthető a parancsolat, azzal érvelnek, hogy az íráshoz kapcsolódó szabályok betartása lényeges eleme a parancsolatnak. Mivel abban az időben ezt az előírást csak egy tóratekercs megírásával lehetett betartani és a Tóra leírására különleges szabályok vonatkoznak, ezért kizárólag ezen szabályok betartása által teljesülhet a parancsolat. Rábénu Áser szerint azonban ez csak arra az időszakra igaz, amikor a parancsolatot kizárólag egy tóratekercs megírásával lehetett végrehajtani. A későbbi korokban azonban olyan szövegekre is kiterjedt a parancsolat hatósugara, melyek leírására már nem vonatkoznak e fent említett, különleges szabályok. Mindkét vélemény támogatói egyetértenek tehát abban, hogy a parancsolat teljesíthető az efféle szövegek megvásárlásával is. NEM VÁLTOZÁS, CSAK KITERJESZTÉS Itt azonban érdemes újabb magyarázatokat megismerni, hiszen nem tapasztaljuk, hogy a rabbik tórai szövegek megvásárlására biztatnák a tizenhárom éves korukat elérő bár micva fiúkat. Továbbá a Bét Joszef, a Bájit Chádás és más magyarázók is azt tanítják, hogy Rábénu Áser állásfoglalását nem lehet úgy értelmezni, hogy megváltoztatta a parancsolat lényegét. Csupán kiterjesztette annak hatósugarát és azt mondta, hogy a tóratekercs megírása mellett az ember igyekezzen beszerezni magának egyéb szent könyveket is. Így tehát megválaszolatlan marad az eredeti kérdés: vajon bölcseink miért nem igyekeztek, hogy egy tóratekercs megírásával vagy megíratásával teljesítsék ezt az
