Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
2021 DECEMBER | egység 7 REBBE | REBBE előírást a zsidó történelem egésze során? Továbbá azon bölcseink, akik írtak tóratekercset, általában nem a legelső kínálkozó alkalommal tették ezt, hanem életük egy későbbi szakaszában. A válasz Maimonidész egy másik döntésén alapszik: „Egy város lakosai rákényszeríthetik egymást, hogy zsinagógát építsenek és tóratekercset vásároljanak”. A zsidó hitközségek szokása tehát az, éljenek bárhol, hogy a közösség nevében íratnak tóratekercset. Azon tekercseken felül, melyeket adományozók íratnak és ajándékoznak a zsinagógának, a közösség maga is írat egy tóratekercset, mely a közösség tulajdonában áll, tehát minden oda tartozó zsidónak része van a tóratekercs megírására vonatkozó parancsolat teljesítésében. KOLLEKTÍV TULAJDON Vajon miért volt ez a módszer elfogadható? Mivel a közösség azért vásárolta az etrogot, hogy azzal minden tagja teljesíthesse a parancsolatot, feltételezhető, hogy mindenki átadta a saját tulajdonrészét annak a társának, aki éppen a parancsolatot teljesítette, hiszen tudta, hogy amikor ő kerül sorra, visszakapja majd a saját részét. Ehhez hasonló a tóratekercs megíratása: mivel ez az egyetlen módszer, mellyel manapság a legtöbb ember betarthatja ezt az előírást, feltételezhetjük, hogy a közösségi tekercseket azzal a szándékkal íratták, hogy az a közösség minden egyes tagjának tulajdona legyen. Még ezzel a magyarázattal is adódik némi probléma, hiszen az etrog és a tóratekercs előírása nem egyezik meg teljes mértékben egymással. Az etrog parancsolatának teljesítéséhez ugyanis elegendő az, ha a gyümölcs az illető tulajdonában van. A tóratekercsnél azonban az is fontos, hogy mindenki maga írja vagy írassa azt meg, nem elég csupán birtokolni. Éppen ezért, ha valaki örököl vagy – a Remá véleménye szerint – vásárol egy tóratekercset, akkor nem teljesítette a parancsolatot. Emiatt, még ha a közösség minden egyes tagjának tulajdonrészt is biztosít a tóratekercsben, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy a tagok eleget tettek a kötelezettségüknek. Erre a problémára a Talmudban5 találunk megoldást: „A vallási bíróság szabadon dönthet az ügyükben”. Ez azt jelenti, hogy amikor a közösség vezetői megrendelték a tóratekercs megírását, ezt azzal a szándékkal tették, hogy a közösség tagjai ne csak résztulajdonosai legyenek a tekercsnek, hanem ők is a megrendelők közé tartozzanak, és így teljesítsék a tóratekercs megírásának parancsolatát. A KÖZÖSSÉGI TÓRATEKERCSEK Ennek fényében érthetővé válik a közösségi tóratekercsek megíratásának fontossága. Ezek azzal a szándékkal készülnek, hogy minden zsidó számára lehetővé tegyék a parancsolat teljesítését. E tekercsek által részesülnek az egymással összefogó zsidók a parancsolat teljesítéséből, különösen azok, akik megvásároltak néhány betűt. A tóratekercs megírásának parancsolatát a zsidó nép számára rendelte el Isten és Mózes mesterünk teljesítette azt először, mielőtt a nép bevonult volna Izrael földjére. Ez a parancsolat az utolsó a Tóra 613 előírása közül. Bölcseink azt tanították, hogy e parancsolat teljesítése hozzásegít a száműzetés lezárásához és azon korszak eljöveteléhez, melyben a messiás vezetésével ismét bevonulunk Izrael földjére, ahol a lehető legteljesebb módon tarthatjuk be a Tóra előírásait. Adja Isten, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen! 1 5Mózes 31:19.; 2 2Mózes 15:2.; 3 Sábát 132b.; 4 5Mózes 6:9.; 5 Kötubot 106b Ezzel a magyarázattal is van azonban egy probléma. Először is, vajon egy közösséget egyetlen, kollektív entitásnak tekintünk vagy in kább emberek összességének? Ha a közösség csupán em berek összessége, akkor bölcseink ta nítása szerint az oda tartozó egyének nem teljesítik a tóratekercs megírásának parancsolatát a közös Tórával, mert mindegyiküknek meg kell írnia a sajátját. Hogyan lehet mégis eleget ten ni a kötelezettségnek egy közösségi tóratekerccsel? Erre az lehet a válasz, hogy napjainkban az átlagember nem képes arra, hogy megírjon egy tóratekercset, ezért a közössége által íratott tekerccsel teljesíti az előírást. A közös tulajdonnal járó kérdések kapcsán érdemes megvizsgálni a luláv és az etrog parancsolatát: nem lehet úgy teljesíteni az etrog parancsolatát, hogy az közös tulajdonban van, kivéve, ha a társtulajdonos ajándékként átadja a saját részét. Az előírás ugyanis úgy szól, hogy az ünnep első napján az teljesítheti az etrog előírását, akinek az a tulajdonában van. Amikor még nehézkes volt az etrog beszerzése, az volt a szokás, hogy a közösség egy darab etrogot vásárolt, és azt használta mindenki a parancsolat teljesítésére, még azok is, akik nem voltak tisztában azzal, hogy miként kell az etrogot a parancsolat teljesítésének idejére birtokba venni, majd átadni azt valaki másnak. Tóraavatás a Rebbével, 1970