Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
egység | 2021 OKTÓBER 12 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM és a per történetét, mert ő az egyetlen, aki ezt első kézből hitelesen tudja rögzíteni. Lett is volna kedve erre, azonban úgy érezte, hogy élete fő művét, a Pszichológiai Intézetben végzett kutatásait kellene rendszereznie, lezárnia, összefoglalnia. Végül emellett döntött, mivel orvosként úgy érezte, kötelessége azzal foglalkoznia, amivel még tud segíteni az embereken és nem csak egy – bár igen fontos – történelmi dokumentumot alkot. A KÖNYV FORRÁSAI Noha, amint a könyvből7 megtud tam, az OSZK Történeti Interjúk Tá rában több kazettányi, Engländer Tiborral készült interjú található, mivel ezek sosem jelentek meg írott formában, így aztán teljes mértékig hiánypótlónak nevezhetjük Novák Attila munkáját. Sőt, a mű az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában és más levéltárakban fellelhető, eredeti 1953-as iratokat is feldolgozza, köztük kihallgatási jegyzőkönyveket, az állami szervek belső levelezéseit és a bírósági anyagokat, ily módon pontosabb képet ad az eseményekről bármely visszaemlékezésnél. Még annak ellenére is, hogy az eredeti vallomások egy részét megsemmisítették vagy megváltoztatták a per folyamán, ahogy erről a 186. oldalon Novák ír: „Sztálin halála, az orvosper kudarca, Nagy Imre fellépése és az amnesztiarendelet mind-mind hozzájárultak az eredeti koncepció fellazításához és megváltoztatásához. [Engländer szerint] ... azonban nagyon sok vizsgálati anyagot megsemmisítettek...”, ahogy korábban írja8 : „’Azt mondja nekem, hogy, ugye, Engländer, maga tanult magyar nyelvtant, ahová járt, a főiskolán. Igen, tanultam. [Válaszolta Engländer.] Akkor nézzük már át ezeket a jegyzőkönyveket, mert nem szeretném, hogyha lenne benne olyan, amely nem jól van helyesírásilag vagy nyelvtanilag... és a végén azt mondaná, hogy nem is maga mondta. Elkezdik.... és azt mondja, hogy »ez sem kell«, és áthúzza, kidobja...’. A nagy halomnyi jegyzőkönyvnek végül – Engländer döbbenetére – csak a töredéke maradt meg”. A VALLOMÁSOK KICSIKARÁSA Ahogy várható volt, a vallomások kicsikarásához használt módszerekről nincsen dokumentáció. Például Engländer azt mesélte nekem, hogy az egyik lány, akit letartóztattak közülük, nem volt hajlandó vallomást tenni, amire a falhoz állították és azt mondták, hogy szóljon, ha vallomást akar tenni. Egy őr állt mögötte, akinek meg kellett akadályoznia, hogy elaludjon, vagy akár csak egy pillanatra is becsukja a szemét. A lány 24 órát állt így, mire megtört és könyörgött, hogy vallomást tesz, csak hadd csukja be a szemét egy pár pillanatra. A kínzás annyira megviselte, hogy onnantól élete végéig szívproblémákkal küzdött. A könyvet olvasva9 úgy gondolom, Ková csi Editről lehet szó a történetben. Azonban a dokumentumokból úgy tűnik, mintha már korábban is lett volna gond a szívével. Arra azonban nem emlékszem, hogy Engländer valaha mesélt volna arról, hogy őt hogyan kínozták, vagy megkínozták-e. VALLÁSI ÉLET RÁKOSI ALATT A könyv sok részletet tartalmaz, jól követhetően le van írva minden az előzményekről, a cionista ifjúsági szervezetek működéséről, a lehallgatásokról, a letartóztatásokról és a perről. Ezeken túl engem megfogott néhány dolog, ami különösen érdekel. Ilyen például, hogy hogy alakult a vallási élet a korban, ezen belül is a fiatalok hozzáállása a valláshoz a Rákosi-korszak idején. Erről olvashatunk pl. a 125–126. oldalon: „A szervezetet (ti. Hásomér Hácáir – a szerk.) korábban olyannyira meghatározó vallásellenesség eltűnt abban a korszakban, amikor is a zsidó identitás megélésének egyetlen hivatalosan is engedélyezett színtere a zsinagóga maradt... Erre a helyzetre egyetlen adekvát válasz születhetett: a korábbi idegenkedés, az ideológiai ellentétek háttérbe szorítása, vagyis a hallgatás”. Így kerültek a Bethlen téri zsinagógába a „sómerek”, vagyis a Hásomér Hácáir tagjai, ahol gyűléseiket tartották. További ismerősre bukkantam a könyvben. Ugyanis szintén a letartóztatottak között volt Menáchem Schmelzer, a nagy hírű New York-i professzor, akit személyesen is jól ismerek és aki segített is nekünk 1996-ban a Sámuel imája – Zsidó ima könyv kiadásában, a szülei emlékére. Akkoriban még Schmelczer Kornélként élt Budapesten: „Schmelzer Kornélról írták: ’Mélyen vallásos érzelmű, az ortodox vallás szabályait szigorúan betartja, pl. szombatonként nem jár liften, és pénzt nem vesz a kezébe. Kóser háztartást vezetnek.’ Schmelzert a négy elemi elvégzése után beíratták a hajdúhadházi, majd az egri jesivába, ám az itt folytatott tanulmányait Sztálin szobor Budapesten. FORRÁS: FORTEPAN
