Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
2021 OKTÓBER | egység 5 REBBE | REBBE A nagy rabbikról azt gondoljuk, hogy semmi sem állhat tőlük távolabb, mint illegális földalatti mozgalmak vezetése és a törvény kijátszása. A Lubavicsi Rebbe azonban egy ilyen mozgalom élén (is) állt: a Szovjetunióban működő titkos Chábád mozgalom haszidjai ezernyi rejtett szállal kapcsolódtak rebbéjükhöz – és a Rebbe egész életében kiemelt figyelmet szentelt a régió zsidóságának. „Árje „Lova” Eliáv (1921-2010) izraeli politikus volt, aki számos kormányzati tisztséget töltött be. Hosszú időn át dolgozott diplomata ként a Szovjetunióban, ahol a feladatai közé tartozott a kapcsolattartás a tagországokban élő zsidókkal. A JAM által 2007 januárjában készített interjúban beszélt a Chábád mozgalom szerepéről a szovjet zsidóság megőrzésében, valamint a Rebbe szerepéről a mozgalomban.” „Saul Avigur, a szovjet zsidókat segítő izraeli kormányzati szerv, a Nativ igazgatója megkért, hogy találkozzak a Szovjetunióban titokban működő Chábád mozgalom vezetőjével. Ezért New Yorkba repültem, és elmentem a Lubavicsi Rebbéhez. A találkozónk órákon keresztül tartott. A Rebbe nagyon barátságos és kedves volt, de láttam, hogy egy földalatti mozgalom tapasztalt vezetőjével állok szemben. Először keresztkérdésekkel vizsgáztatott, valahogy így: „Amikor felhívták, az előimádkozó helyesen olvasott fel a Tórából?” „Nagyon is. És vörös szakálla volt”. „Jól olvasott és vörös szakálla volt” – nyugtázta a Rebbe elégedetten. Ez volt az az információ, amelyre várt. A vörös szakállas előimádkozó volt ugyanis a Chábád taskenti összekötője. A Rebbe ezután még egy sor hasonló kérdést tett fel, melyekből kiderült, hogy a szovjet lubavicsi aktivisták megbíztak bennem. Nagyon tetszett ez a kikérdezési forma. A Rebbe megkapta az őt érdeklő válaszokat, de eközben senkit sem leplezett le, semmilyen titkos részletet nem tárt fel. Nem arról volt szó, hogy gyanakodott volna rám. Bízott bennem, de ezzel együtt elővigyázatos is volt, ahogy az egy illegális szervezet fejétől elvárható.” „Taskentbe ellátogatott?” „Igen, voltam Taskentben.” „Nagy város?” „Igen.” „Élnek zsidók Taskentben?” „Igen, élnek zsidók Taskentben”. „Sokan?” „Azt gondolom, hogy 30-40 ezren.” „Van zsinagógájuk?” „Igen, kettő is.” „Részt vett zsinagógai szertartáson Taskentben?” „Igen, részt vettem.” „Mikor?” „Szombaton, napközben.” „Felhívták a Tórához?” „Igen.” EGY KIS FRISS LEVEGÕ Isten kegyelméből 5712. ijár 11. [1952. május 6.] Brooklyn, N.Y. Különösen nagy örömöt okozott számomra, hogy megkaptam Oroszországban működő közössége tagjainak névsorát... Meggyőződésem, hogy a velük fenntartott kapcsolatom – bár ez csak gondolatban lehetséges – kihangsúlyozza a „minden zsidó felelős egymásért és összeköttetésben áll egymással” alapelvet. Mivel az a sötétség és az az ellenszenv a szent ügyek iránt, mely abban az államban tapasztalható, nincs hatással ránk, akik azon ország határain kívül élünk, az ottaniakkal fennálló kapcsolatunk olyan erővel ruházza fel őket, melynek segítségével képesek ellenállást tanúsítani és megszilárdítani elkötelezettségüket, s így semmissé válik a kegyetlen zsarnok hatalma felettük. Egy példával élve: vegyünk egy embert, aki egy sötét pincében találja magát, ám testének egy része a tiszta és friss levegőn van. Az így magába szívott életerő szétáramlik az egész testében és azokba a testrészekbe is eljut, melyek a sötét pincében vannak. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, egy testként kell léteznünk, amit a gondolat erejével érhetünk el ... hiszen az túllép az idő és a tér korlátain, ahogy apósom, a Rebbe mondta 5693-ban [1932-ben], smini áceret éjjelén. Igaz, ott egy fejdelemmel, Izrael egyik vezetőjével összefüggésben hangzott el mindez, de valójában mindenkire vonatkozik, aki kapcsolatban áll vele... Bízom benne, hogy a továbbiakban is fenntart majd efféle kapcsolatot. Kétségtelen, hogy ez nagy hasznára válik azoknak is, akik ott élnek és azoknak is, akik itt élnek. A Rebbe mint a földalatti mozgalom vezére
