Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
2021 SZEPTEMBER | egység 31 KÖZÖSSÉG | KILE jesszük a világban. Nem csak a sarokban kell ülnünk és magunkban tanulnunk, hanem azzal kell foglalkoznunk, hogy törődjünk más zsidó embertársainkkal, akiknek szüksége lehet arra, hogy visszavezessék őket a valláshoz. Külön kérte a jesiva diákokat, hogy a pénteki napokon – amelyek a sábeszra való előkészületek miatt nem a legerősebb tanulói napok – néhány órát szenteljünk arra is, hogy járjunk ki az emberek közé, közösségekbe, és terjesszük a judaizmust. Nekem ez gyerekkorom óta alap volt. A kérdésre válaszolva azt nem mondom, hogy én láttam magamat valaha is egy külön zsinagóga rabbijává válni, nekem ez kevésbé volt a fontos. Inkább az motivált, hogy terjesszük a judaizmust és segítsek másoknak is közel kerülni a valláshoz, hogy mások is megtapasztalják a zsidóság kincseit. A mi esetünkben most az Újbudai Zsinagóga egy olyan központ lesz, amely nem csak a zsidó ismereteknek lehet egy központja, hanem egy közösségi tér, ahol terepe lesz a jótékonykodásnak, az emberi törődésnek, a szeretet és a gondoskodás megnyilvánulásának. – Mik azok a képességei, amelyek alapján azt érzi, hogy Önnek ez menni fog? – Én nem szeretek magamról beszélni, ezt inkább másokra bízom, ítéljék meg ők. Ami fontos, az az, hogy egyensúlyban legyünk az igazsággal és a saját elveinkkel, azokkal, amiket a neveltetésünk során szereztünk meg, és azokból semmit ne veszítsünk el. Másrészt pedig nagyon fontos az igazság és a valóság megértésében szem előtt tartani azt, hogy nem mindenki úgy nevelkedett, mint mi. Nem mindenkinek volt meg a lehetősége, hogy találkozzon azzal, ami számunkra egyértelmű: a ju daizmus elveivel. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos, hogy megpróbáljuk másokkal is megosztani ezeket az értékeket, amiket tanultunk a Rebbétől. Nyitottnak kell lennünk, nem ítélkezőknek és ismereteink átadása mindig a szereteten keresztül kell, hogy megvalósuljon. A nyitottság és az elfogadás ezeknek az alapfeltételei. – Rabbiként fogja szolgálni a közösségét. Mik is pontosan ma a feladatai egy újonnan felavatott zsinagóga szellemi vezetőjének? – Régen a rabbik legfontosabb feladata az volt, hogy választ tudjanak adni a halachikus kérdésekre. Ma már – figyelembe véve mindazt, amin a népünk keresztülment az elmúlt évszázadok során – azt gondolom, hogy egy rabbinak nemcsak olyannak kell lenni, aki neutrálisan áll bizonyos kérdésekhez, hanem az ő felelőssége az is, hogy felálljon a tudomány asztala mellől, és ne csak tanítson, hanem menjen el oda, ahol szükség lehet rá. Lépjen ki saját tudományos komfortzónájából, menjen és szólítson meg olyan lelkeket, akik befogadók lehetnek a judaizmusra. Ez azt is jelenti az én olvasatomban, hogy bárkivel, akit el tud érni, akire hatást tud gyakorolni, azzal folytasson dialógust is. Nézzük a magyar zsidóság jelenét: közel százezer emberről tudjuk, hogy zsidó származású, és alig 10 000 van, aki magát annak is vallja. Egy rabbinak a közössége érdekeit kell szem előtt tartania, nem a saját tudományos pallérozottságát. Akár még a saját tanulási idejét is érdemes feláldozni azért, hogy másoknak tudjon segíteni. Az én esetemben konkrétumot említve a sábeszek szervezése, az emberek meghívása, a jó hangulat megteremtése, az, hogy a network jól tudjon működni, másokat be tudjuk vonni, hogy ide tudjunk másokat szoktatni a fő feladatom. A hét más napjain is minél több vonzó programot próbálunk szervezni: közös tanulásokat, gyerekprogramokat, oktatási rendezvényeket, héber nyelvtanfolyamokat és – a feleségem segítségével – női tanulást is. – Mit tud a zsinagóga környékének zsidó múltjáról és milyen lehet a jelenlegi zsidó élet? A háború előtt, a harmincas években nagyon erős közösség volt itt, ezt a zsinagógát ők építették fel. Néhány ezer zsidó élt akkor Újbudán. A 11. kerületben ma is találkozom olyanokkal, akiknek a családjai itt éltek vagy maguk itt nőttek fel, csak távol kerültek a vallástól. Most talán arra várnak, hogy valaki elérjen hozzájuk és bevezesse őket ebbe a közösségbe, ahol egy családias, otthonos légkörben érezhetik magukat. – Itt a kerületben van egy neológ zsinagóga, amelyet Radnóti Zoltán vezet. Egy nagyon sikeres és aktív közösséget ismerek onnan. Úgy tudom, hogy több száz zsidó család él itt Újbudán, de jönnek hozzánk a környékbeli kisebb városokból – Budaörs, Törökbálint, Telki – is. – Hogy csinálna kedvet másoknak is, miért lehet érdemes csatlakozni az önök közösségéhez? – Azt gondolom, hogy a mi közösségünkben azért lehet jól érezni magadat, mert egy nagy család vagyunk, akik befogadóak. Nagyon rövid idő alatt – alig két hónapja működünk – igazi közösség és családi légkör tudott kialakulni. Az emberek, akik itt, a sábeszi istentiszteletek során találkoznak és ismerkednek össze, tartják a kapcsolatot később is, és rendszeresen próbálnak visszajön ni hozzánk sábeszre, ami természetesen közösségünk legfontosabb eseménye. 19 órakor imával kezdünk, 19.30 kor a vacsorával folytatjuk, ami jó 2-3 órán keresztül tart, mert mindeki feláll és beszél magáról, hogy jobban megismerjük egymást. Sokszor hallani, hogy az emberek azt érzik, végre rátaláltak az elvesztett gyökereikre. Nekünk ez a visszaigazolás a legfontosabb. Nagy boldogság ez és reményt ad arra, hogy érdemes folytatni a munkánkat. FOTÓ: DEMECS ZSOLT
