Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-09-01 / 146. szám

KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2021 SZEPTEMBER 30 – Azoknak, akik most hallanak elő­ször önről, mutassa be magát és me­séljen arról, hogy került Budapest­re. – Gyermekkoromtól kezdve, külö­nösképpen a jesivában, sok önkén­tes munkát végeztem. Elsődleges szándékunk az volt, hogy erősítsük a zsidó közösséget bárhol, ahol ép­pen részt veszünk valamiféle önkén­tességben. Nyaranta vagy a nagyün­nepek alkalmával természetes volt az életemben ez a dolog. Az, hogy ezt éppen hol teszem, az nem volt soha prioritás. Töltöttem Szibériá­ban egy egész nyarat például. Az volt a tervem, hogyha majd há­zasodom, akkor a családdal, a fele­ségemmel közösen tudjuk ugyanezt a missziót folytatni. Amikor megta­láltam a feleségemet, akkor közösen elhatároztuk, hogy gya korlatilag bárhol a világban, ahol feladat adód­na, ezzel fogunk fog lalkozni. Budapest úgy jött képbe, hogy a feleségemnek van itt családja, és egy Peszáchot itt töltöttünk közvetle­nül az esküvőnk után. Ez 2016-ban volt, és vendéglátóink, Köves Slo­mó rabbi és családja, megkérdez­ték tőlünk, hogy nem lenne-e ked­vünk csatlakozni az itteni rabbikhoz és segíteni az ő munkájukat abban, hogy Magyarországon terjesszük a judaizmust. Ez olyan ajánlat volt, amit nem tudtam visszautasítani. – Gondolt-e valaha arra, hogy egyszer hivatalosan is zsinagógát fog nyitni? Már gyerekkoromban vágytam arra, hogy aktívan részt vegyek a judaizmus terjesztésében. Különösen a jesivában töltött éveim alatt kristályosodott ki ez bennem. Ehhez pedig a ta­nulmányaink alatt a lubavicsi rebbétől örökölt útmutatás volt meghatározó. – A rebbe korábban arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy amíg a régi időkben a jesiva főleg a tanításra szolgált, arra, hogy a rabbi-jelöltek a saját maguk képességeit pallérozzák, addig a ho­lokauszt után a rebbe tanítása arra fókuszál, hogy törekedjünk arra, hogy a judaizmust erősítsük és ter­– Mi az első zsinagóga-élménye? – Fort Lauderdale-ben, Floridá­ban nőttem fel. Nagyon fiatal ko­rom óta jártam zsinagógába. Em­lékszem azokra a jó beszélgetésekre, amelyeket apámmal folytattam, ahogy sétáltunk a zsinagóga felé. Már két-három évesen jártam vele rendszeresen. A másik gyerekko­ri élmé nyem egy hurrikánhoz köt­hető: Floridában ezekkel nőttünk fel. Egy ilyen hurrikánkor, lehet­tem hat-hét éves, az esőzés hatal­mas áradás sal járt, és a sábeszt sem kímélte. Apám azt mondta, hogy ha vele akarok menni, akkor vegyek fel egy gumicsizmát és rövidnadrágot, mert valószínű találkozunk vízzel útközben is. Muszáj volt felvennem ezt, pe­dig emlékszem, mennyire küzdöt­tem azért, hogy a szokás szerinti fe­hér ingemet és fekete nadrágomat vehessem fel. Nagyon szerencsés vagyok, mert boldog és szabad gyerekkorom volt, benne meghatározó zsidó közösségi élménnyel. „Már gyerekkoromban vágytam arra, hogy aktívan részt vegyek a judaizmus terjesztésében” Interjú STELL JICCHÁK -kal, a Bocskai úti zsinagóga új rabbijával Elég gyorsan történelmet írt Stell Jicchák Magyarországon. Az amerikai rabbi öt éve él itt, tavaly a világ leghíresebb zsidó sportolójára, Mark Spitz-re elsőként rakta fel a tfilint Budapesten. Mostantól pedig hivatalosan is az EMIH újbu­dai, Bocskai úti zsinagógájának vezetőjeként szolgál. WALLENSTEIN RÓBERT INTERJÚJA

Next

/
Thumbnails
Contents