Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
2021 SZEPTEMBER | egység 13 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ Fleischner A. nagymamája, aki Győrben élt, és 1919-ben halt meg, még nem lehetett orvos: „Apai nagyanyám, Beck Katalin a lányok számára elvégezhető összes iskolát kijárta. Mindenképpen orvos akart lenni, elment Semmelweis Ignác bábaképzőintézetébe. Egészen haláláig városi bábaként – zsidó bábaként – dolgozott.” 6 AZ ÁRVÁK GYÁMOLÍTÁSA Ugyancsak a zsidó bábák feladatai közé tartozott az elárvult zsidó gyerekekről való gondoskodás. Több visz szaemlékezés is említi, hogy a bábák követték a megszületett gyerekek sorsát, nyilván nem utolsósorban abból a megfontolásból, hogy ezek az árva gyerekek a zsidó közösségen belül maradjanak. Akármennyire is fontos részét képezte az árvaellátás a jótékonykodásnak, az árvaházakban az igényekhez képest országszerte elenyésző volt a férőhelyek száma. A Rosenthal családban az apai nagymama zsidó bábaként zsidó gyerekek után kutatva rendszeresen járta az árvaházakat: „Apai nagymamám, Bauer Julianna bábaasszony volt Szombathelyen. Ő is parasztosan nézett ki, mindig sötét hosszú ruhában, a fején kendővel járt, nem is láttam másként. Mindenki imádta a nagymamámat, nagyon ügyes bábaasszony volt. Ismert mindenkit, akár volt vele dolga, akár nem. Arról volt híres, hogy állandóan bement a menhelyre, és megkérdezte, hogy hoztak-e be zsidó gyereket. S akkor kérdezték tőle az ottaniak, hogy Júlia néni, miért tetszik kérdezni. És azt mondta, hogy azért, mert zsidó gyereket nem lehet bevinni a menhelybe, azt add ide nekem, hazaviszem. A nyomortól nem láttak, de azt mondta a nagymama, ahol öt ember eszik, ott eszik a hatodik is.” 7 BÁBÁK HELYETT ORVOSOK Csakúgy, mint a halál, a születés is az élet szerves, természetes, mindennapos velejárója. Sokáig nem számított orvosi, kórházi elszigeteltséget megkövetelő eseménynek, ám a jobb módú, neológ zsidó asszonyok az 1920-as évektől kezdve orvost hívtak, illetve, aki tehette, már kórházban szült. A hitközségek által fenntartott úgynevezett zsidó kórházak a szülő nők esetében is fontos szerepet töltöttek be. Itt nem kellett félni attól, hogy ne tartanák be maradéktalanul a vallási tisztasági előírásokat, és biztosított volt a kóser étkezés is. A legtöbb zsidó kórházban keresztényeket is elláttak, különösen közkedvelt volt a szülészet, elsősorban az ott dolgozók szakértelme miatt. A szülésért általában fizetni kellett, ez alól csak a Pesti Izraelita Nőegylet vezetése alatt álló, 1910-ben alapított Weiss Alice Gyermekágyas Otthon képezett kivételt. Ez azért volt ingyenes, mert eleve a szegény gyermekágyas nők részére hozták létre, méghozzá felekezeti különbség nélkül. Az 1910-es népszámlálás szerint a Monarchia területén az orvosok 48,5 százaléka volt zsidó. Az I. világháború után a zsidóság társadalmi és foglalkozási struktúrája nem változott meg jelentősen, bár egyes szakmákban (így az orvosok közt) jelentősen visszaesett a számuk. A vidéken praktizáló zsidó orvosok rengeteg szülést is levezettek, különösen elzárt településeken és a tanyavilágban. A parasztság körében a zsidó orvosokról kialakított kép általában igen kedvező volt. Egy családi visszaemlékezés a következőképp jellemezte a vidéki orvosok munkáját. „A tanyavilág nagy volt, és ha tudtak, bejöttek a rendelőbe. Tiborszálláson, ami a tanyák központja volt, és azt hiszem, Pusztaszeren volt kinevezve egy szoba rendelőnek, tehát oda kijárt viszonylag rendszeresen. De ha valaki súlyos beteg volt, szült, vagy mit tudom én, mi történt, akkor jöttek érte, és vitték. Emlékszem olyan esetre, nem is egyre, amikor például felzörgették éjjel kettőkor, hogy ki kell menni Halmosra, mert ott vajúdik egy asszony, és a bába nem tudja világra hozni a gyereket. Halmos húsz kilométerre volt szekérrel. Ha oda kivitték egy szüléshez, akkor másnap este ért haza. Nem volt gyerekjáték a körzetet ellátni, és gyerekkoromból, amikor otthon voltam, aztán később, amikor a gimnáziumból szabadságra mentem, nem emlékszem olyan hétre, hogy háromszor legalább, de sokszor négyszer ki ne verték volna az ágyából éjszaka. Hétvégén is kiment a betegeihez, minden napra szüksége volt. Például nem tudott szabadságra menni. Hogy szabadságon lett volna, arra nem is emlékszem. Kétszer vagy háromszor elment egyhetes tanfolyamokra, arra emlékszem, de hogy akkor ki helyettesítette, arra már nem. Apámnak nem volt arra ideje, hogy nyaraljon. A nyaralások édesapa nélkül voltak.” 8 Az 1950-es évektől Magyarországon egyre inkább kö telezővé vált a kórházi, szülőotthoni szülés, így erre az időszakra az önálló bábaság intézménye a zsidó közösségekben is fokozatosan megszűnt. 1 Dr. Hrotkó Larissza: A női munka formája és értéke a 19. század eleji pesti zsidó társadalomban. http://www.kaleidoscopehistory.hu/index. php?subpage=cikk&cikkid=134, Hrotko Larissza. Tisztelgés régi bábák és ápolónők előtt. http://www.remeny.org/remeny/2010-2-szam/tisz telges-regi-babak-es-apolonok-elott-hrotko-larissza/; 2 Dr. Hrotkó Larissza: Családi viszonyok a talmudi régészetben, különös tekintettel a nők és a gyerekek családi státuszára. http://www.or-zse.hu/hacofe/vol4/hrotko-csaladiviszonyok-zsidocsalad2012.htm#_ftn19; 3 Balázs Péter: Má ria Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete 1–2. kötet. http://real.mtak.hu/30273/1/balazs_kozegeszsegugy_1-2kotet.pdf; 4 Dr. Hrotkó La rissza: Családi viszonyok a talmudi régészetben, különös tekintettel a nők és a gyerekek családi státuszára. http://www.or-zse.hu/hacofe/vol4/ hrotko-csaladiviszonyok-zsidocsalad2012.htm#_ftn19; 5 Interjú Rév Lajosnéval. Forrás: Centropa Alapítvány; 6 Interjú Fanta Lászlónéval. Forrás: Centropa Alapítvány; 7 Interjú Lóránt Istvánnéval. Forrás: Centropa Alapítvány; 8 Interjú Kádár Pállal. Forrás: Centropa Alapítvány. Kohn Katalin bábaoklevele FORRÁS MAGYAR IZRAELITA LEVÉLTÁR
