Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
egység | 2021 SZEPTEMBER 12 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM félelem attól, hogy a keresztény bába esetleg életveszélyre hivatkozik és megkereszteli a gyermeket, nyomós érv volt a szülő nő és családja számára, hogy zsidó bábát válasszon a szülés levezetéséhez. Magyarországon még az 1940-es években is otthon született a gyermekek háromnegyede – különösen vidéken volt ez jellemző. Szülés levezetésénél a bábát csak a magzat, illetve az újszülött állapota érintette. A születés során történő csecsemőhalálozáskor a bábákra hárult az a feladat, hogy a katolikus vallás szerint megkereszteljék a magzatot, és úgy temessék el. „Ezt az eljárást szülészeti szükség-keresztelésnek hívták. A szükség-kereszteléssel kapcsolatos államigazgatási rendelkezések a zsidó lakosságot súlyosan érintették. Ezekben a hitközségekben konfliktushelyzet akkor keletkezett, ha helyben nem volt zsidó bába, vagy a szövődrasztasszony volt. Amikor éppen nem volt elég szülés, akkor pántlikát árult a piacon, mert a férje korán meghalt.” 5 Sok nő számára, aki az orvosi pálya iránt érdeklődött volna, sokáig a bábaképző elvégzése volt az egyetlen lehetőség arra, hogy gyógyítással foglalkozhasson. Az egyetemek csak 1895-től nyitották meg kapuikat a nők előtt. A medikák közt viszonylag nagy volt a zsidó lányok aránya. Az első magyar nő, aki Budapesten – 1900-ban – szerzett orvostudományi diplomát, a zsidó származású tiszaújlaki Steinberger Sarolta volt. Ebben az időben a női orvosok legtöbbje szülések levezetésével és nőgyógyászattal foglalkozott. ményes szüléshez nagy tapasztalatú katolikus bábát hívtak segítségül. Ilyen esetekben a jogszabályok a döntést a szülőkre bízták. Ha tiltakozásuk ellenére a bába mégis elvégezte a szükség-keresztelést, a század folyamán egyre súlyosbodó büntetésekkel volt kénytelen szembenézni.” 3 SZÜLÉS-KÖNNYÍTÕ NÉPHAGYOMÁNYOK A magyar néphagyományban számos szülést segítő praktikát alkalmaztak a bábák. A szülés megkönnyítésére Hrotkó Larissza szerint a zsidó bábák is használtak mágikus babonákat. Például a szülő nő ágyára a bábák egy vasat kötöttek, miközben a nő elé terített asztalt tettek a szülése meggyorsítása céljából vagy tyúkot kötöttek az ágyhoz, mert a tyúk rángatása erősítette a szülési görcsöt.4 Bár ezt a gyakorlatot a bábák még a 19. század első felében is alkalmazták, a 20. század elejére a szülési praktikák között már nem volt fellelhető. BÁBAMESTERSÉG: CSALÁDI HAGYOMÁNY ÉS KÉNYSZERPÁLYA A szóbeli visszaemlékezések azt mutatják, hogy az interjúalanyok déd- és nagyszülei körében még elterjedt volt a bábamesterség. Földes Ilona családja Abonyban élt. Az ő dédanyja falusi bába volt. Dédszüleire így emlékszik vissza: „Az egyik anyai dédapám Deutsch Gábor kereske dő volt, a felesége Stern Cili. Róla annyit tudok, hogy bábaasszony volt. Följött Pestre a bábaképzőbe, és elvégezte. Egy bőszoknyás pa-Magyar Királyi Bábaképző intézet, Pécs. FORRÁS: MAGYAR NEMZETI DIGITÁLIS ARHCIVUM
