Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
2021 JÚLIUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT szerezhesse, idősebb rabbik előtt kellett számot adnia a tudásáról17 . A rabbik azt is megvizsgálták, mennyire alkalmas az illető a döntéshozatalra18 . Ez az a szmichá , ami a mai napig létezik: vallási kérdésekben és pénzügyi vitákban való döntésre jogosítja fel a rabbit, de a büntetések kiszabására (akárcsak pénzbüntetésre) nem 19. Ez a szmichá is többféle lehet, attól függően, hogy mely területekre ad döntési jogkört. Általában háromféle területen való döntéshozatal jogát kaphatja meg vele a rabbi: vallási kérdések, házasság és válás, bírói felhatalmazás. További kiegészítéseket is kaphat, pl. szofér (tóramásoló) sakter (metsző) mohel (körülmetélő). Az ezekre a kiegészítésekre vonatkozó felhatalmazást nem a szmichá névvel illetjük, pl. a sakter vizsga esetében kábálá a felhatalmazás neve 20 . Ahhoz, hogy elvégezze a munkáját, nem elég, ha a rabbi készséggel válaszol minden kérdésre, amit hozzá intéznek: neki kell megkeresnie az embereket és tanítani őket. Ahogy a Midrás mondja21 : „Szükség esetén a szánhedrin tagjainak fém övet kell felvenni, felhajtani a nadrágjukat és Izrael összes városába elmenni egy-egy napra, megtanítani őket a helyes viselkedésre”. A rabbinak többek között erőteljesen fel kell lépnie a káros vagy destruktív viselkedéssel szemben22 és bizonyos esetekben joga van nyomást gyakorolni valakire azért, hogy megtérjen pl. olyan szigorú chérem (kiközösítés) kihirdetésével, amivel akár megtagadja a fia körülmetélését stb23 . A rabbinak tehát tényleges hatalom volt a kezében, amivel szükség esetén büntetéssel is ki tudta kényszeríteni a vallási előírások betartását. A RABBINIKUS FELADATOK ÁLLAMI KORLÁTOZÁSA A modern korban, ahogy az emberi szabadságjogok iránti igény egyre jobban kibontakozott, már nem fért bele az emberek világlátásába a rabbiknak ez a fajta uralma a híveik élete fölött. 1799-ben megjelent az állami rendelet, amely elvette a rabbiktól a chérem , a kiközösítés jogát. II. József 1783-ban hozott rendelete részben elvette a rabbiktól a chérem , a kiközösítés jogát, ezt pedig 1799-ben az uralkodó megerősítette és kiterjesztette. [Erre a rendeletre találunk több hivatkozást a rabbinikus irodalomban, lásd pl. Drásot Chátám Szofér 24 , aki azt írja 1811-ben, hogy ez „mar több mint tizenöt évvel ezelőtt történt”.] A következő lépés a magyar rabbik hatalmának megnyirbálásában 1895-ben következett be, az állami anyakönyv bevezetésével, amely lehetővé tette a polgári házasságkötést – ezzel egyben megnyílt az út a vegyes házasságok előtt. Azonban ezek mellett a külső korlátok mellett a rabbi még mindig megmaradt a közösségen belül a vallási autoritásnak, aki útmutatást ad a hitgyakorlásban és minden más fontosabb kérdésben. Ezek után meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy ki gyakorolta a mindennapi hatalmat a közösség életében: ki és hogyan döntött építkezésekről, közösségi adókról és más egyéb nem vallási kérdésekről. EXILARCHÁK BABILÓNIÁBAN ÉS EGYIPTOMBAN Itt kell megemlíteni a Babilóniában és Egyiptomban a zsidóknak az állam által is elismert vezetőjét, az exilarchát (Rés gálutá , a diaszpóra feje). Ezektől a nagy ha talmú vezetőktől megkövetelték, hogy rabbik és nagy tudású Talmudtudósok is legyenek egy személyben 25. Ők azonban nem a közösségek mikroszintjén vezették a zsidóságot: az exilarcha feladata a teljes zsidóság képviselete volt az állam felé és ő felelt országos szinten az adókért, a bírák kinevezéséért stb. Bizonyos fokú autonómiát biztosított a zsidó közösségnek, így jogosult volt büntető ügyeket is kezelni. Ez az intézmény a 11., illetve a 12. században megszűnt. A MINDENNAPI DÖNTÉSEK MEGHOZÓI: A VILÁGI VEZETÕK A talmudi leírás szerint 26 a közösség „világi” vezetését egy hét emberből álló testület (sivá tuvé háir , mai meg felelőjük: elöljárók) látja el, akiket a közösség nevez ki, konszenzusos vagy többségi döntés alapján. Több vélemény szerint szavazati joggal csak az adófizetők rendelkeztek, nem pedig minden család minden tagja 27. Ez a testület a teljes közösség nevében tevékenykedett és nemcsak a mindennapi vezetésre voltak jogosultak, hanem különböző rendeleteket is hozhattak 28, illetve ők bonyolították le az új rabbi megválasztását is. Döntésük ellen nem lehetett fellebbezni, mert ők az egész közösség nevében beszéltek29 – azonban rendele teik csak akkor voltak érvényesek, ha a rabbi jóváhagyta őket30 . Vagyis minden olyan helyzetben, amely morális, tórai útmutatást igényelt, a rabbi felülvizsgálatára volt szükség, azonban a mindennapi operatív tevékenységbe nem folyt bele. Erre az adta a lehetőséget, hogy a testület tagjai csak megbecsült emberek lehettek, akiknek az erkölcsi fedhetetlenségét soha nem kérdőjelezték meg 31. Így a napi teendőket önállóan is elláthatták, hiszen Rabbiavatás a Vasvári Pál utcai zsinagógában (2003)
