Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 JÚLIUS 18 biztos volt, hogy a háláchát követve fognak majd dönteni, és csak a nagyobb horderejű kérdésekben volt szükségük a rabbi útmutatására. A NEOLÓG RABBIK SZEREPÉNEK ÁTALAKULÁSA Ez alapján a modell alapján működtek a zsidó hitközségek évszázadokon keresztül. Ez volt a helyzet (a korábban említett állami megkötéseket leszámítva) Magyarországon is addig, amíg meg nem alakult a kongresszusi zsidóság. Az új neológ irányzat azonban lefokozta a rabbit, a hitközség vezetőjéből alkalmazottat csináltak, aki a zsinagógai rendért felel. Innentől a rabbijaik véleményét nem kell kikérni a hitközség dolgaiban és az elöljárók nem feltétlenül olyan személyek, akik a vallásgyakorlás mellett kötelezték el magukat. Ez volt az egyik kulcskérdés, amely megerősítette az ortodox és neológ szakadást, mivel előbbiek továbbra is elvárták, hogy a rabbi a hitközség spirituális vezetője legyen, akinek mérvadó a véleménye 32. A MAGYAR ZSIDÓSÁG HAGYOMÁNYOS VEZETÉSI MODELLJE A szakadás után az ortodox irányzat úgy épült fel, hogy az országos vezetés részben rabbikból, részben pedig a közösség nagyra becsült, befolyásos tagjaiból állt33 . A hitközségi vezetés hagyományos magyar modelljének legfontosabb eleme, hogy a hit alapján áll, vagyis a világi vezetők is vallásos emberek, akik a magánéletükben is elkötelezték magukat a hagyományos életmód mellett és mindent szeretnének megtenni a vallásos zsidóság fejlődéséért, virágzásáért. Eszük ágában sincs olyat tenni, ami nem felel meg a háláchának, még akkor sem, ha az valamilyen formában hasznos lehetne a hitközségnek. Az ő elkötelezettségük azonban önmagában nem elég, fölöttük áll a rabbi, aki a végső döntést meghozta minden olyan kérdésben, amit fontosnak ítélt. A világi vezetők végezték a mindennapi munkát úgy, hogy időről időre beszámoltak tevékenységükről a rabbiknak és útmutatást kértek tőlük a jövőre nézve. A rabbik nem is vették szívesen, amikor bürokratikus dolgokba vonták be őket, mert ezt időpazarlásnak tekintették. Teljes bizalommal kellett lenniük az elöljárók iránt, hogy idejüket a rabbinikus teendőiknek tudják szentelni: pl. a tóratanulásnak és -tanításnak vagy annak, hogy tanácskozásra és magánbeszélgetésekre fogadják a hozzájuk fordulókat. Az országoshoz hasonló rendszerben működött minden egyes ortodox hitközség is. RABBIK ÉS ELÖLJÁRÓK MUNKA KÖZBEN Két fiatalkoromban hallott történettel szeretném illusztrálni, mennyire nem szerették a rabbik, ha a hitközség bürokratikus dolgai elvonták őket a saját feladatuktól, mindkettő a kárpátaljai Huszton történt, ahol annak idején az egyik legnagyobb magyarországi ortodox hitközség működött. Az első történet a nagy tudásáról messze földön híres Schik Mózes rabbival (1807–1879), a MáHáRáM Sik kel történt. Egyszer bejelentkeztek hoz zá a hitközségi vezetők, akik néhány fontos témát akartak vele megtárgyalni. A megbeszélés nagyon elhúzódott, annyira, hogy egyszer csak a rabbi idős édesanyja megunta a dolgot. Benyitott a szobába és szomorúan azt mondta: „Drága fiam, ha ilyen sokáig fogsz tárgyalni a hitközségi vezetőkkel, akkor nem fog maradni időd a tanulásra és tudatlan ám hoorec maradsz!” A másik történet dédnagyanyám bátyjával, Grünwald Mózes rabbival (1853–1910) esett meg. A hitközségi vezetők egyszer időpontot kértek hozzá, hogy különböző témákat átbeszélhessenek vele. Mivel nem akart időt elvonni a tóratanulástól, december 24-én estére időzítette a találkozót. Ezen az estén, a Nittel nácht on ugyanis nem szo kás Tórát tanulni, így akkor jobban ráért az ilyen ügyekre 34. Gyerekkoromban láttam ugyanennek az éremnek a másik oldalát is, az elöljáróság által végzett felelősségteljes és időigényes munkát, mivel édesapám a pápai hitközség egyik vezető elöljárója volt élete végéig. Munka után gyakran csak gyorsan megvacsorázott és sietett a megbeszélésre, ahol az elöljárók maguk között megvitatták a fontos témákat. Csak akkor mentek be mesteremhez, Grünwald József rabbihoz (1903–1984), hogy kikérjék véleményét, amikor megszületett a döntésük, és az áldását akarták kérni hozzá. 1 2Mózes 18:13., 16.; 2 Uo.; 3 Maimonidész: A Szentély szabályai 6:11.; 4 Lásd 1Sámuel 10:19.; 5 Maimonidész: A királyok szabályai 3:5., 4:10., 11:4.; 6 2Mózes 18:21–26.; 7 Lásd Talmud, Szánhedrin 13b.; Toszáfot Jom Tov uo. 1:6.; Chátám Szofér responsum 7. kötet 13–14., 16. fejezet; 8 Szánhedrin 11a.; 9 Uo. 2a.; 10 Uo.; 11 Maimonidész: A Szánhedrin szabályai 4:1.; 12 lásd uo. 1., 8.; 13 Pl. 2Mózes 21:37., 223.; 14 5Mózes 25:2–3.; 15 Pl. 2Mózes 21:14–17.; 16 Szánhedrin 14a.; 17 lásd Sulchán áruch JD 242:4., 14.; Áruch hásulchán uo. 29. 18 Lásd Szánhedrin 5b.; 19 SÁ CM 1:1.; 20 SÁ JD 1:1–2. RöMÁ; 21 Táná döbé Élijáhu rábá 11. fejezet; 22 SÁ CM 2:1., JD 334:1.; 23 Uo. 6.; 24 1. kötet 226. oldal végén; 25 Lásd Rábénu Ávrahám ben háRáMBáM: Milchámot Hásém 107–108. oldal; 26 Mögilá 26b.; 27 Talmudic Encyclopedia [héber] 19. kötet 86–87. oldal; 28 Uo. 77–84. oldal; 29 Uo. 72–77. oldal; 30 Talmud, Bává bátrá 9a.; Tuvé háir 12:2.; TE uo. 97–99. oldal; 31 TE uo. 86. oldal; Tuvé háir 2. fejezet; 32 Ennek nagy irodalma van, lásd pl. Zchor jömot olám 1. kötet 338. oldal, Jakov Katz: Hákerá sölo nitáchá [A végzetes szakadás] 10. fejezet, Schweitzer Gábor írása és máshol; 33 Lásd Zchor jömot olám 2. kötet 167. oldal; 34 Nité Gávriél – Chánuká 406. oldal Frissen kiállított szmichák egy lubavicsi jesivában FORRÁS: CHABAD.INFO
