Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-01-01 / 138. szám

2021 JANUÁR | egység 19 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 1 644–645. oldal. Magyar fordítása in: Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban, Pozsony, 2015, 1. kötet 86. oldal; 2 A kép pontos lelőhelye a kép mellett található.; 3 Egység 113. szám 17. oldal végén; 4 Tel Aviv, 1975, 30–31. oldal; 5 1930. január 8. 11. oldal. Köszönet Cseh Viktornak, aki felhívta figyelmemet a Hagyomány cikkeire; 6 1930. április 23. 9. oldal; 7 Miriam Loeffler (m.b.e.): My Children’s Blue Eyes , New York, 2015, 49. oldal; 8 9. oldal; 9 Toldot Jiszráél responsum 41. fejezet 2. paragrafus; 10 Sulchán áruch JD 198:3–4.; 11 Lásd SÁ uo. 5.; Nité Gávriél – Nidá 3. kötet 33:2.; 12 Nité Gávriél uo. 4.; 13 Hámirkáchát libszámim , Brooklyn, 1983, 178. oldal végén; 14 Augusztus 1. 6. oldal. Köszönet Negyela László Márknak, aki felhívta figyelmemet a cikkre; 15 53–54. oldal; 16 Magyar Zsidó Szemle 1923. 2-3. szám, 88. oldal, „A pesti kultusztemplom” 2021 JANUÁR | egység 19 Lassan 30 éve, amikor az Egység 11. számát (1992. december) állítottuk össze, amit a táhárát hámispáchá , a családi élet tisztaságának témáját járta körül, nagy figyelmet szenteltünk a mikvéknek. Ekkor találkoztam először azzal az információval, hogy a Dohány utcai zsinagógában eredetileg lehetett egy mikve. Ugyanis az összeállítás előszavában azt írta kedves barátom, az azóta elhunyt Naftali Kraus, hogy „alig néhányan tudják, hogy több, mint 130 évvel ez­előtt, amikor a Dohány utcai templomot építették, az alagsorban mikve is létesült a hívek feleségei részére. A Dohány pedig soha sem volt ortodox templom...”. Ez a mondat nagy szenzációt keltett, amikor meg­jelent az Egység, és többen érdeklődtek, hogy mit lehet tudni erről a mikvéről. A zsinagóga akkori főrabbijával, Landesmann Györggyel együtt le is mentünk a pincé­be, és alaposan körülnéztünk, azonban mikvének még csak a nyomát sem sikerült felfedeznünk. Landesmann rabbi akkor azt mondta, hogy véleménye szerint ennek ellenére nem lehet kizárni, hogy létezett a mikve, mivel a fűtés bevezetése során annyi átalakításon esett át az épületnek az a része, hogy könnyen előfordulhat, hogy a mikve helyét más célra használták fel. Egy korábbi utalást is találunk arról, hogy a mikve létezésének kérdését régóta övezi figyelem. Az Új élet 1990-ben14 készített interjút Reich Ferenccel, a Dohány körzet elnökével, 70. születésnapja alkalmából: A J.S.­ként említett újságíró a következő kérdést tette föl: „Készülve erre a mai beszélgetésre, átnéztem azt az irodalmat, amely a Dohány utcai zsinagógával foglal­kozik. Azt olvastam, hogy valamikor – a történelmi feljegyzések szerint – a Dohány utcai zsinagógához egy mikve, egy rituális fürdő is tartozott. Van-e önnek erről információja?” Mire Reich Ferenc azt válaszol­ta: „A mikvére nem emlékszem. Másra azonban igen. Eseményekre, emberekre, arcokra...”. Most, amikor e sorozat végéhez közeledünk, arra kértem dr. Schöner Alfrédot, aki 1985 és 1990 között volt a zsinagóga főrabbija és dr. Frölich Róbertet, aki 1993-tól a zsinagóga főrabbija, hogy írják le az ezzel az kapcsolatos véleményüket és az esetlegesen birtokuk­ban lévő tényeket. Mindketten Kálmán Kálmánhoz, a körzet egykori alelnökéhez irányítottak, azzal, hogy ő tudhat a legtöbbet a kérdésről, hiszen amellett, hogy 40 évig elöljáró volt, ő irányította a templom renová­lását is a ’90-es években. Kálmán kategorikusan cáfolta, hogy a Dohányban lett volna mikve: „Ez a kérdés valakitől már 1991-ben, a zsinagóga teljes felújításakor is felmerült. Mivel a fel­újítás során a templomtérből a padok ki voltak hord­va (...), lehetőség nyílott a padlóburkolat felbontása után a burkolat alatt kutató ásatásokat végezni: az eredmény negatív. Egyébként sem lett volna egy ilyen mikve részére hely a padló alatt. A templomtér nyuga­ti végén van egy hátsó előtér, pincelejárattal, ami egy cca. 2 méter széles folyosóba vezet, amely végigmegy a zsinagóga hosszán. De ez csak csőfolyosó, a fűtési a vezetékek részére. Az üléssorok alatti fapadló alatt tömör föld volt csak. (Most márvány lapburkolat van a padok alatt)”. Azonban Schöner főrabbi segítségével sikerült be­azonosítanom a Naftali Kraus által hivatkozott köny­vet. Ez pedig a dr. Heller Imre és Vajda Zsigmond (Szimchá): A magyarországi zsinagógák albuma című ki ­ad ványa, amely New Yorkban jelent meg 1968-ban. Eb ben a következők olvashatóak15: „1933-ban, amikor a Dohány-utcai zsinagógát restaurálták és a központi fűtés és szellőzés részére az épület alagsorát kívánták igénybe venni, a frigyszekrény alatt lévő részen előke­rült a templomközösség célját szolgáló rituális fürdő (mikveh), amelyet a gondos építők száz évvel ezelőtt, mint minden zsinagóga elengedhetetlenül szükséges részét, felépítették.” Dombi Gábor kultúratörténész tájékoztatásából ki derül, hogy a Dohány utcai zsinagóga mikvéjéről Groszmann Zsigmond – aki a templom rabbija és a hitközség történetírója volt – nem írt soha. Egyik írá­sá ban16 megjegyzi, hogy az 1842-es új zsinagóga ter ­veiben szerepelt egy mikve építése. „Hallottam olyan véleményt, hogy igenis volt mik­ve, a főbejárat mellett nyílt a lejárata (s itt volt egy kút is). Más forrás azt állítja, hogy a frigyszekrény alatt volt a mikve. Ez utóbbi nem elképzelhetetlen, hiszen ott ma a zsinagóga kiállítótermei vannak – ahol éppen az általam rendezett gettókiállítás tekinthető meg –, és ott nem lett volna lehetetlen egy kicsi, nem túl kényel­mes, de a céloknak mindenképpen megfelelő mikvét kialakítani. Ennek lejárata a zsinagóga és a Hősök Temploma között található, és a mélybe talán csak kéttucat lépcső vezet le” – véli Dombi. A kérdés tehát továbbra is nyitott: létezett-e valóban mikve a zsinagógában vagy sem? Tény, hogy az összes eddig feltárt anyagban, amihez a pesti mikvék kapcsán végzett kutatásomban hozzáfértem, sehol nem szere­pel, hogy működő mikve lett volna a Dohány templom alatt. DOHÁNY TEMPLOM – mikve, ami nem is volt?

Next

/
Thumbnails
Contents