Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
2021 MÁJUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 23 „Értsd: előkészítik / megtöltik a medencét. A mikve úgy működik, hogy bizonyos mennyiségű mikve-vizet ösz szekevernek egyszerű csapvízzel, szigorúan szabályozott arányban. [Akik végigkövették sorozatunkat, tudják, hogy valójában minimum mennyiségű kóser víz kell a mikvéhez, amihez már bármennyi „csapvíz” adható.] A mikve-vízre nézve háláhikus előírások vannak érvényben (csak „élő” víz lehet: eső-, forrás- vagy talajvíz, amelyet más célra nem használtak stb.). Ez a víz hideg, ezért kell csapvízzel felmelegíteni. Kismartonban a meleg vizet az eredeti rend szerint vödörrel töltötték be a medencébe [pontosabban két műveletről van szó, az egyik, hogy az üstbe bemerték a hideg vizet, a másik, hogy az üstből a felmelegített vizet átmerték a merülőmedencébe], ez a nem-zsidó szolgáló dolga volt. Az új, akkor még épülő rendszerben a meleg csapvíz vezetéken át folyik be [az üstbe, majd onnan tovább] a medencé be. Ennél már nincs szükség külön szolgálóra” (Komoróczy, 131. lábjegyzet [kiegészítésekkel és pontosításokkal]). 24 Az eredetiben mozaikszó formában: kmo kén ( ןכ ומכ = כ׳׳ כ ) . Komoróczy fordításában: „Ennek megfelelően”, de nincs értelme, mert nem folytatása az előzőnek, hanem egy másik probléma. 25 Az eredetiben: ájn zogen ( ןיגאז ןייא ). Komoróczy fordítá sában: segédkezzen”. „A fürdés során felmerülő problémákban sokszor a rituális fürdő szolgálója hoz halákhikus döntéseket. Ő felel azért is, hogy a nő bemerülése az előírásoknak megfelelő („kóser”) legyen” (Komoróczy, 132. lábjegyzet). Érdemes pontosítani. A mikve felügyelőnője nincs feljogosítva, hogy döntéseket hozzon háláchikus kérdésekben, ez a rabbi hatásköre, inkább rutin tájékoztatásról van szó, illetve ellenőrizni, hogy valóban készen áll-e az alámerülésre, és az alámerülés rendben volt e (lásd még Tsuvot vöhánhágot 4. kötet 331. oldal végén). Erre külön hangsúly van a Sulchán áruch ban, hogy ezt csak nő teheti meg (lásd fent a 6. lábjegyzet és Nité Gávriél uo. 9.). 26 A Komoróczy-féle fordításban szereplő ne „mondja meg” érthető az előző lábjegyzet alapján, de nem érthető, hogy miért nem lehet, hogy „odavigye a ruháit” a nem-zsidó nő. Milyen háláchikus szabályba ütközik ez? Ezért helyesebb lenne az új fordítás, amelynek a lényege, hogy nem fordulhat elő, hogy a nem-zsidó nő szóljon, hogy ellenőrizte, hogy minden rendben van és megmerülhet vagy, hogy ő hirdesse ki, hogy minden rendben zajlott a megmerülésnél, mivel nem döntheti el a merülés háláchikus kérdéseit. 27 Az eredetiben: keszl ( ליסעק ) . Komoróczy fordításában: „a medencéhez” szerepel, keszl azonban nem medencét, hanem üstöt jelent. 28 A csövek kiépítése után a 23. lábjegyzetben elmagya rázottak értelmében nem lesz szükség rá, hogy kézzel merítsék a meleg vizet. 29 Az eredetiben: erev Ros hásáná ( הנשה שאר ברע = ה ׳׳ רע ). Ko moróczy fordításában: „Ros hásáná előestéjén”. A félreértés abból ered, hogy az erev szót hibásan az egyszerű szó tári jelentéssel értelmezte. Ez a hibás fordítás más magyar nyelvű könyvekben is felbukkant az utóbbi években, lásd írásom in: Bölcsek között időzni – A 70 éves Haraszti György köszöntése , Budapest 2017, 7–9. oldal. 30 Az eredetiben: erev Jom kipur ( רופיכ םוי ברע = כ ׳׳ יע ). Komoró czy fordításában: „Jom kipur előestéjén”. Ez azonban háláchikusan lehetetlen, hisz Jom kipurkor a sanyargatás részeként, a böjtön kívül a mosakodás is tilos ( SÁ OC 613:1., 12.). 31 Értsd: a szombatról vasárnapra virradó éjjel. 32 A felsorolt időpontokban nem a nők havi rendszeres mikvébe merüléséről van szó. Ezekben az időpontokban azért kell, hogy akár nappal is be legyen fűtve, mert ekkor a férfiak járnak a mikvébe [ SÁ OC 581:4. RöMÁ (Ros hásáná előtt), uo. 606:4. (Jom kipur előtt), Nimuké Orách chájim 559:3. (Szlichot előtt), SÁ uo. 664:1. RöMÁ (Hosáná rábá éjszakáján)]. Érdekes, hogy a három zarándokünnep kapcsán nem említi, hogy az ünnep előtti napon, amikor szoktak a férfiak mikvébe menni. A szövegből úgy tűnik, hogy az ünnepek alatt jártak mikvébe, de válójában inkább az ünnep előtt történt (lásd Máté Efrájim 625:14.; Nité Gávriél – Jom tov 2. kötet 11:6.), illetve nem említi a pénteki mikvejárást, ami szintén elterjedt szokás volt Magyarországon a szombat tiszteletére ( A Sulchán áruch kivonata 72:12.). 33 Valószínűleg arról van szó, hogy a forró vizet a kihirde téskor be kellett engedni, vagyis a mikve vize ekkor volt a legmelegebb. Aki később érkezett, annak már langyosabb volt a vize, de nem lehetett senkire várni vagy újra melegíteni valakinek a kedvéért. 34 Talán ez arra utal, hogy teljesen lecserélték a mikve vizét vagy félig. Az üst valószínűleg arra vonatkozik, ha valaki plusz meleg vizet rendel, a fürdés pedig nem mikvében való merülést, hanem tisztálkodást takar. 35 Az eredetiben: licht ( טכיל ) . Komoróczy fordításban: „fényt”. „Ünnepen nem szabad fényt (tüzet) gyújtani, de egyik égő gyertyáról a másikra a lángot átvinni szabad. A szabályzat e pontja azonban tiltja, hogy a zsinagógában égő gyertyáról lángot vigyenek a fürdőbe” (Komoróczy, 136. lábjegyzet). Miért tiltaná a szabályzat, ha a háláchá megengedi? Valójában valószínűleg arról van szó, hogy ne a zsinagóga rovására vigyenek gyertyát a fürdőbe, hanem saját költségükön szerezzék be. Bár a német nyelv különbséget tesz a kerze (gyertya) és a licht (fény) között (lásd pl. Minhágé Vármájzá 2. kötet 144. oldal és a 6. lábjegyzet), de a jiddisben a gyertya is licht, és itt mindenképpen a gyertyára utal még akkor is, ha szó szerint a fény van említve. 36 Az eredetiben mozaikszó formában: ál háchátum ( ח ׳׳ הע םותחה לע =) . Az eredeti mozaikszót Komoróczy tévesen úgy fejtette meg (a 139. lábjegyzetben), hogy édim háchátumim , ezért úgy fordította, hogy „az aláíró tanúk”, azonban az eredeti dokumentumon csak hét aláíró van, tanúk nélkül. Zsidó utca Kismartonban (Burgenland) 2021 MÁJUS | egység 17
