Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 ÁPRILIS 30 és nagy hangsúlyt helyeztek az ifjúság vallásos neveltetésére, illetve a mun kaszolgálatosok megsegítésére.7 A budapesti zsidóktól 1944. feb ruár 12-én, sábeszkor búcsúzott a Kazinczy zsinagógában, majd február 23-án, szerdán délelőtt indult nejével és négy kisfiával a bukaresti gyorssal a Szentföldre. 8 Biztonságos távozása után a munkácsi rebbe – a belzi rebbéhez hasonlóan – vigasztaló, vagy mondhatni biztató szavakat intézett a saját hitközségéhez és a magyar zsidókhoz, akikhez, amint teheti, visszatér. Reb Báruch levelét héber eredetiben és magyar fordításban minden orthodox imaházban kifüggesztették, és erről az orthodox tői szerepéről mindenképpen meg kell állapítani, hogy a Budapesten töltött ideje alatt aktívan részt vett zsidó mentőakciókban. 11 Reb Báruch a holokauszt után nem sokkal, a pusztítást látva, lemondott a munkácsi haszid trónról. 1947 és 1963 között Brazíliában élt, majd visszatért Izraelbe, miután a cionista gondolatok már korábban is rokonszenvessé váltak számára. Ezért a túlélők közül a legtöbben elfordultak tőle, helyére pedig egyik fiát, Rabinovits Móse Léb rabbit választották, aki New York-i, Boro Park-i székhellyel vezeti a munkácsi haszidokat; Williamsburgban másik fia, Rabinovits Jicchák Jákov mint a dinovi (Dynów, Ukrajna) rebbe működik. A HARMADIK BOBOVI REBBE FIGYELMEZTETÉSE A belzi és a munkácsi rebbe vészkorszakbeli kommunikációjától teljesen eltérő volt a harmadik bobovi (Bobowa, Lengyelország) rebbe, Slo - mó Halberstam (1907–2000) szó la - ma. Reb Slomó a neves bobovi rebbe, Ben-Cion Halberstam (1874– 1941) fia volt, akivel a második világháborúban a család nagy részével együtt Lvovba menekültek, azonban amikor 1941. július 25-én a náci németek megszállták a várost, szinte rögtön elrendelték az előállításukat. A feljegyzések szerint Reb Ben-Cion – érezvén az erőszakos halála közeledtét – a legszebb ünnepi kaftánját vette fel strájmliával, s úgy vonult a nácik elé. A második bobovi rebbét néhány nappal később kivégezték. David Biale történész és kutatócsoportja a rebbe viselkedését a kidus háSém vagyis az Örökkévaló megszentelésének parancsolatával magyarázza, vagyis hogy a rebbe úgy gondolta, hogy a nácik lehetőséget „adtak” arra, hogy beteljesítse a halált az Örökkévaló nevéért. Biale és csoportja ezt a fajta viselkedésmódot a haszid nagyságok egyik fő irányvonalának tartja a holokausztban, míg a másiknak a kidus háchájimot, vagyis az élet meg szentelését, melyet például a rebbe egyik fia, Reb Slomó Halberstam is követett, aki mindent megtett, hogy meneküljön a nácik vérengzése elől. 12 Reb Slomónak végül hamis papírokkal és bujkálások közepette sikerült Magyarországra szöknie, ahol már könnyebbséget jelentett neki, hogy – állítólag – valamennyire beszélt magyarul, ugyanis édesanyja a rácferti (újfehértói) rebbe Halberstam Sálom Eliezer (Reb Sulem Lézer, 1862–1944) leánya, Halberstam Chájá Friedel (1881–1976) rebecen volt. A szájhagyomány úgy őrzi, hogy Reb Slomó zöld tiroli ruhában, borotváltan, kopasz fejjel érkezett a pesti Kazinczy utcai orthodox nagyzsinagógába, ahol előadta, hogy ő a bobovi rebbe fia, és beszélni akar a zsidóüldözésről. Először – nyilvánvalóan az öltözete miatt – nem hittek neki és kidobták a zsinagógából, azonban ő a főimádság (Ámidá) alatt – amikor mindenki magában imádkozott – visszament, és szenvedélyes beszédet intézett az ott tartózkodókhoz, melyet a zsinagóga gondnokai félbeszakítottak és újból eltávolították a zsinagógából.13 Bár ezt a történetet nem idézi Samuel C. Heilman történész a haszid szociológiai könyvében, arról azonban ő is írt, hogy Reb Slomó valóban beszélt a Kazinczy utcai zsinagógában a lengyel zsidóüldözésekről és figyelmeztetőleg Jirmejáhu prófétát idézte: „És szólt hozzám az Örökkévaló. Észak felől nyílik meg a veszedelem mind az ország lakóira.” (Jer . 1:14.).14 Sajnos a bobovi rebbe által kiváltott reakciókról nem találtam feljegyzést, azonban mindenképpen fontos kiemelni, hogy ő volt talán az egyetlen haszid rebbe, aki megpróbálkozott felrázni a fővárosi zsidókat az veszélyre való ignoranciából. A SZATMÁRI REBBE A MENTÕBIZOTTSÁGBAN A holokauszt-irodalomban Reb Teitelbaum Jojlis (1887–1979) neve elsősorban a Kasztner-vonat kapcsán kerül elő, hogy hogyan menekült Svájcba. Azonban ez a kép erősen torzít, hiszen a „menekülése” előtt ő is végzett embermentő munkát. 1939-től kezdve százával keresték fel őt a Magyarországon tartózkodó hetilapban sem feledkeztek meg: „Ne féljetek! Ne rettegjetek! Isten veletek van, hogy megőrizzen Benneteket minden rossztól.” 9 Az orthodox lapban közölt levél lel ellent mondanak a Rabinowits munkácsi rebbével foglalkozó ösz szefoglaló munkák, melyek azt írják, hogy ő a távozása előtt a „budapesti nagyzsinagógában” beszédet intézett a magyar zsidókhoz, hogy Európában már nincsen jövőjük és hogy kövessék őt a Szentföldre.10 A források tehát ellentmondanak egymásnak, elképzelhető, hogy valóban elhangzott ilyen jellegű beszéd, amit az orthodoxia magyar nyelvű szócsöve politikai okokból nem közölt. Ettől függetlenül Rabinowits rabbi vészkorszakbeli zsidó veze-Slomó Halberstam bobovi rebbe
