Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-04-01 / 141. szám

2021 ÁPRILIS | egység 31 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO menekültek, akik honpolgárságu­kat akarták bizonyítani. Teitelbaum rabbi anyakönyvvezetéséhez 38 tele­pülés tartozott, így bőven rendelke­zésére álltak anyakönyvek, melyeket 1895-ig az egyházak, így a hitközsé­gekben a rabbik is maguk vezettek, az egységes állami anyakönyvveze­tés pedig csak ezután kezdődött. Az általa kiállított dokumentumok be­mutatásával emberek sokasága me­nekülhetett meg Kamenyec-Podol­­szkij poklától. Beszámolókból is­merjük, hogy Reb Teitelbaum a kéré­sek többsége mellé pénzt is kapott, me lyet minden esetben még aznap jó tékonyságra fordított.15 A későb ­biekben pedig a szatmári rebbe volt az is, aki siettetett másokat, hogy a bochniai gettóból mentsenek meg minél többeket, míg nem késő. 16 1942-ben Reb Teitelbuam és tár­sai felismerték, hogy az általuk nyúj­tott spontán és sokszor rövidtá vú segítségnyújtások helyett egy jóval szervezettebb akcióra lenne szük­ség, ezért az év őszén a budapesti orthodox hitközség vezetése és több rabbi és rebbe találkozott a főváros­ban. A szatmári rebbe mellett a ta­lálkozón részt vett többek között Pa­neth Jákov Elimelech (1888–1944) a nagy tekintélyű dési (Dej, Románia) rabbi és a Nagyváradon (Oradea, Románia) élő Chájim Méir Hager (1887–1972) viznici (Vizhnitsa, Uk - rajna) rebbe is. A háromhetesre nyúlt tanácskozás eredményeképp több mint félmillió pengőt sikerült összegyűjteniük és megalapították az egyébként teljes illegalitásban mű ködő orthodox mentőbizottsá­got, nem hivatalos vezetőül pedig Ka han-Frankl Samut (1890–1970), az orthodox Központi Iroda elnökét és Freudiger Fü löpöt (1900–1976), a budapesti or thodox hitközség el­nökét választották. Freudiger tuda­tában volt, hogy milyen kockázatos feladatot vál lalt magára, azonban, ahogy em lékiratában is fogalmaz, „a mic va ügynökeit nem éri bántódás”, már pedig milyen nagyobb micvát tudunk elképzelni, mint az emberi élet megmentését. 17 Összességében tehát megállapít­ha tó, hogy a rebbék többsége, mi­után már relatíve biztonságban vol­­­tak, igyekeztek részt venni az em­ber mentés munkájában. A rebbék megmeneküléséről a szekunder for - rások azt sugallják, hogy a spirituá­lis vezetők nem feltétlenül saját in­díttatásra menekültek, hanem sok - szor a híveik kérésére, kiknek több­sé ge bármit feláldozott volna a reb - béje életéért.18 Például a Kasztner­­vonat esetében, a döntés, hogy egy kö zösség rabbija felkerülhetett-e a szerelvényre, a legtöbb esetben szin­tén nem saját választás volt, sőt a legtöbben nem is tudták, hová viszi őket az SS-kíséret a gettóból. A rebbék és rabbik egy részének megmenekülése tehát felsőbb hatá­rozat eredménye volt, ami abban a széles körben vallott felfogásban gyö­kerezhetett, hogy egy karizmatikus vallási vezető megmentése legalább olyan nagy dolog, mintha az egész közösséget kimenekítették volna. És bár a koncepció morális szempont­ból erősen megkérdőjelezhető, azt el kell ismerni, hogy a holokauszt utáni történelem bebizonyította: a rebbék, rabbik a meggyötört és kevés számú túlélővel is újra tudták építeni a di­nasztiákat – javarészt az Egyesült Ál­lamokban és Izraelben –, melyek ma legalább annyira virágzó közösségek, mint a vészkorszak előtt voltak. 1 Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018. 656. old. A továbbikban: BIALE, 2018.; 2 Vö. Farbstein, Esther, Hidden in the heights – Orthodox Jewry in Hungary during the Holocaust, vol. I. Jerusalem: Mossad Harav Kook, 2014. 328–329. old. A továbbiakban: FARBSTEIN, 2014; 3 BIALE, 2018: 655. old.; 4 „A belzi Rebbe a Szentföldön”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 6. évf. 5–6. szám, 3. old.; 5 Uo.; 6 Rabinowits rabbit négyéves fiával először Jigolnicébe (Jagielnica, Ukrajna) deportálták, melyet egy égi jelnek vé lt, miután anyai nagyapja, Reb Smuél Semlke Erblich (1800–1861) szaszovi (Sasiv, Ukrajna) rebbe ott van eltemetve, – a munkácsi rabbi itt erőt gyűjtött a továbbiakhoz. A kolomeai (Kolomyia, Ukrajna) gettóból hamis papírokkal szabadították ki, szeptemberben érkeztek vissza Munkácsra. Ld. FARBSTEIN, 2014 I: 162–163. old.; 7 „A munkácsi f őrabbi a Kazinczy-templomban”, Orthodox Zsidó Ujság, 1943. 5. évf. 7. szám, 4. old.; 8 G., „A munkácsi főrabbi útja a Szentföldre”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 5. évf. 10. szám, 2. old.; 9 R. E. „A munkácsi f őrabbi búcsúlevele hitközségéhez”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 5. évf. 11. szám, 7. old.; 10 BIALE, 2018: 658. old. Vö. Heilman, Samuel C., Who will lead us? The story of five Hasidic dynasties in America. Oakland: University of California Press, 2019. 40–41. old. A továbbiakban: HEILMAN, 2019; 11 FARBSTEIN, 2014 I: 172–175.; 194–200.; 283–289. old.; 12 BIALE, 2018: 657. old.; 13 Lózsy Tamás a MAOIH levéltárosának és Paskesz Zeév a MAOIH vallási felügyelőjének szíves elbeszélése alapján; 14 HEILMAN, 2019: 112. old.; 15 FARBSTEIN, 2014 I: 158. old.; 16 FARBSTEIN, 2014 I: 191. old.; 17 FARBSTEIN, 2014 I: 172–177. old.; 18 Vö. BIALE, 2018: 654–655. old. Reb Ben-Cion Halberstam és haszidjai röviddel a kivégzésük előtt (FORRÁS: YAD VASHEM)

Next

/
Thumbnails
Contents