Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
2021 ÁPRILIS | egység 31 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO menekültek, akik honpolgárságukat akarták bizonyítani. Teitelbaum rabbi anyakönyvvezetéséhez 38 település tartozott, így bőven rendelkezésére álltak anyakönyvek, melyeket 1895-ig az egyházak, így a hitközségekben a rabbik is maguk vezettek, az egységes állami anyakönyvvezetés pedig csak ezután kezdődött. Az általa kiállított dokumentumok bemutatásával emberek sokasága menekülhetett meg Kamenyec-Podolszkij poklától. Beszámolókból ismerjük, hogy Reb Teitelbaum a kérések többsége mellé pénzt is kapott, me lyet minden esetben még aznap jó tékonyságra fordított.15 A későb biekben pedig a szatmári rebbe volt az is, aki siettetett másokat, hogy a bochniai gettóból mentsenek meg minél többeket, míg nem késő. 16 1942-ben Reb Teitelbuam és társai felismerték, hogy az általuk nyújtott spontán és sokszor rövidtá vú segítségnyújtások helyett egy jóval szervezettebb akcióra lenne szükség, ezért az év őszén a budapesti orthodox hitközség vezetése és több rabbi és rebbe találkozott a fővárosban. A szatmári rebbe mellett a találkozón részt vett többek között Paneth Jákov Elimelech (1888–1944) a nagy tekintélyű dési (Dej, Románia) rabbi és a Nagyváradon (Oradea, Románia) élő Chájim Méir Hager (1887–1972) viznici (Vizhnitsa, Uk - rajna) rebbe is. A háromhetesre nyúlt tanácskozás eredményeképp több mint félmillió pengőt sikerült összegyűjteniük és megalapították az egyébként teljes illegalitásban mű ködő orthodox mentőbizottságot, nem hivatalos vezetőül pedig Ka han-Frankl Samut (1890–1970), az orthodox Központi Iroda elnökét és Freudiger Fü löpöt (1900–1976), a budapesti or thodox hitközség elnökét választották. Freudiger tudatában volt, hogy milyen kockázatos feladatot vál lalt magára, azonban, ahogy em lékiratában is fogalmaz, „a mic va ügynökeit nem éri bántódás”, már pedig milyen nagyobb micvát tudunk elképzelni, mint az emberi élet megmentését. 17 Összességében tehát megállapítha tó, hogy a rebbék többsége, miután már relatíve biztonságban voltak, igyekeztek részt venni az ember mentés munkájában. A rebbék megmeneküléséről a szekunder for - rások azt sugallják, hogy a spirituális vezetők nem feltétlenül saját indíttatásra menekültek, hanem sok - szor a híveik kérésére, kiknek többsé ge bármit feláldozott volna a reb - béje életéért.18 Például a Kasztnervonat esetében, a döntés, hogy egy kö zösség rabbija felkerülhetett-e a szerelvényre, a legtöbb esetben szintén nem saját választás volt, sőt a legtöbben nem is tudták, hová viszi őket az SS-kíséret a gettóból. A rebbék és rabbik egy részének megmenekülése tehát felsőbb határozat eredménye volt, ami abban a széles körben vallott felfogásban gyökerezhetett, hogy egy karizmatikus vallási vezető megmentése legalább olyan nagy dolog, mintha az egész közösséget kimenekítették volna. És bár a koncepció morális szempontból erősen megkérdőjelezhető, azt el kell ismerni, hogy a holokauszt utáni történelem bebizonyította: a rebbék, rabbik a meggyötört és kevés számú túlélővel is újra tudták építeni a dinasztiákat – javarészt az Egyesült Államokban és Izraelben –, melyek ma legalább annyira virágzó közösségek, mint a vészkorszak előtt voltak. 1 Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018. 656. old. A továbbikban: BIALE, 2018.; 2 Vö. Farbstein, Esther, Hidden in the heights – Orthodox Jewry in Hungary during the Holocaust, vol. I. Jerusalem: Mossad Harav Kook, 2014. 328–329. old. A továbbiakban: FARBSTEIN, 2014; 3 BIALE, 2018: 655. old.; 4 „A belzi Rebbe a Szentföldön”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 6. évf. 5–6. szám, 3. old.; 5 Uo.; 6 Rabinowits rabbit négyéves fiával először Jigolnicébe (Jagielnica, Ukrajna) deportálták, melyet egy égi jelnek vé lt, miután anyai nagyapja, Reb Smuél Semlke Erblich (1800–1861) szaszovi (Sasiv, Ukrajna) rebbe ott van eltemetve, – a munkácsi rabbi itt erőt gyűjtött a továbbiakhoz. A kolomeai (Kolomyia, Ukrajna) gettóból hamis papírokkal szabadították ki, szeptemberben érkeztek vissza Munkácsra. Ld. FARBSTEIN, 2014 I: 162–163. old.; 7 „A munkácsi f őrabbi a Kazinczy-templomban”, Orthodox Zsidó Ujság, 1943. 5. évf. 7. szám, 4. old.; 8 G., „A munkácsi főrabbi útja a Szentföldre”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 5. évf. 10. szám, 2. old.; 9 R. E. „A munkácsi f őrabbi búcsúlevele hitközségéhez”, Orthodox Zsidó Ujság, 1944. 5. évf. 11. szám, 7. old.; 10 BIALE, 2018: 658. old. Vö. Heilman, Samuel C., Who will lead us? The story of five Hasidic dynasties in America. Oakland: University of California Press, 2019. 40–41. old. A továbbiakban: HEILMAN, 2019; 11 FARBSTEIN, 2014 I: 172–175.; 194–200.; 283–289. old.; 12 BIALE, 2018: 657. old.; 13 Lózsy Tamás a MAOIH levéltárosának és Paskesz Zeév a MAOIH vallási felügyelőjének szíves elbeszélése alapján; 14 HEILMAN, 2019: 112. old.; 15 FARBSTEIN, 2014 I: 158. old.; 16 FARBSTEIN, 2014 I: 191. old.; 17 FARBSTEIN, 2014 I: 172–177. old.; 18 Vö. BIALE, 2018: 654–655. old. Reb Ben-Cion Halberstam és haszidjai röviddel a kivégzésük előtt (FORRÁS: YAD VASHEM)
