Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
2021 ÁPRILIS | egység 13 IZRAEL | HOHMECOLÓ vallásos zsidó életet élni. A betérésre végül több hullámban került sor. Sok ortodox rabbitól kaptak segítséget, többek közt az áldott emlékű lubavicsi Rebbe is szerepet játszott történetük alakulásában. Amikor 1985-ben az alapító testvérpár kapcsolatba lépett vele, a Rebbe Myron Zuber rabbit küldte Peruba, hogy segítse a folyamatot, valamint utat mutasson a betérteknek a kóserság, nagyban segítette őket a világban elszórtan élő, elszigetelt zsidó csoportokat segítő Sávéj Jiszráel nevű szervezet. Végül összesen körülbelül 500-an lettek a zsidó nép tagjaivá és a zsidó állam polgáraivá. Az első csoport az 1990-es években alijázott, legutolsó csoportjuk pedig 2006-ban költözött Izraelbe. Többségük a Jeruzsálemtől délre fekvő Gus Ecion térségében telepedett le. A csoport néhány tucat tagja a betérés után nem Izraelbe, hanem Peru fővárosába, Limába költözött, és az ottani apró zsidó közösséghez csatlakozott. „KÖZÖSSÉGGEL JÖTTEM” – RÁCHEL TÖRTÉNETE Ráchel négygyermekes édesanya, egy kis, Jeruzsálemtől nem mesz sze fekvő vallásos településen él. Peruban született, 21 éves korában érkezett közösségének egy csoportjával Izraelbe. Szülei mindketten a zsidóság iránt érdeklődő csoportba tartoztak, és ő testvéreivel ebben a szellemben nevelkedett. Így mesélte el a történetüket: „Közösséggel jöttem, nem egyedül. Mindig közösséghez tartoztam” – kezdi a történetét. „Mielőtt megszülettem, édesapám rengeteget focizott. Erős fiatalember volt, és játék közben egyszer véletlenül eltörte valakinek a lábát. Nem tudom, hogy történt, de emiatt börtönbe került. Így kezdte megismerni az Örökkévalót. József történetére emlékeztet az egész. Édesapám sírt, sírt, és megesküdött, hogy ha kikerül onnan, akkor megkeresi az igazi Istent. Az emberek ott hisznek Istenben, és hisznek abban is, hogy mindenféle segítői és küldöttei vannak. Ő az igazságot kereste. Így kezdődött az útja, az Istenhez vezető út, és lassan-lassan rátalált.” Ráchel édesapja nem volt egyedül. „Kialakult egy csoport. Együtt olvasták a Tórát és elkezdték a szombatot és az ünnepeket tartani. A saját módjukon, ahogy le van írva a Tórában, nem a szóbeli tan szerint. Az édesanyám is ehhez a közösséghez tartozott, és mi ebben nőttünk fel a testvéreimmel egészen kilencéves koromig. Addig még hittünk abban, hogy Jesu [Jézus] Isten valamiféle küldötte volt. Aztán voltak olyanok, akik ebben nem hittek, és új közösséget hoztak létre, ami már igazi zsidó közösség volt. Apámnak időbe tellett megértenie, miért döntöttek így. Végül úgy döntött, hogy ez az ő útja is, de az eredeti csoportot akarta erre az útra terelni, nem pedig az új csoporthoz csatlakozni. Végül azonban úgy döntött, hogy a zsidósághoz ragaszkodó csoporthoz csatlakozunk.” Ráchel 21 éves volt, amikor alijáztak. A Bné Mose közösségből ez volt a harmadik csoport, mely a Szentföldre érkezett. Ráchel egy rabbira emlékszik különös szeretettel: „Ráv Ávicháj négy éven át volt nálunk. Rengeteget tanultam tőle, nagyon-nagyon mélyen tanította a zsidóságot. A szüleim hittel neveltek, és azt akarták, hogy ezt az utat folytassuk.” Amikor Izraelbe érkezett, már 12 éve gyakorolta a HÍRES BETÉRŐK NISSIM BLACK, A MUSZLIMBÓL LETT ZSIDÓ ÉNEKES a szombat és más törvények pontos betartásának kérdéseiben. Zuber rabbit megdöbbentette a tagok eltökéltsége. „Végtelenül önfeláldozóak” – írta 1988-as útjáról. – „Minden gondolatukat a zsidóvá válás töltötte ki, és készen álltak arra, hogy mindenüket feláldozzák annak érdekében, hogy megfelelően gyakorolják a zsidóságot. Egy férfi például az ecuadori bányákban vállalt munkát, hogy tfilint és öltönyt vásárolhasson a fia bár micvájára.” Zuber rabbi arról is beszámolt, hogy a közösség érkezésekor mindössze egy pár tfilinnel rendelkezett, azt reggelente először a csoport vezetője vette fel, majd utána mindenki feltehette öt percre. Szombatonként hosszú asztaloknál halat, zöldségeket és gyümölcsöket ettek. Kóser húshoz nemigen jutottak, ezért főként halat ettek. AZ ALIJÁZÁS ÖTLETE Egy másik rabbi az izraeli főrabbinátus küldöttségét vezette. Élijáhu Az afroamerikai férfi rapperként kezdte pályafutását, D. Black művésznéven. Muszlim családba született, majd áttért a kereszténységre. 25 éves korában gyilkosságra való felbujtással vádolták meg a zenei alvilágban. Nissim tudta, hogy életveszélyben van és csak Isten mentheti meg. Imádkozott, és sikerült tisztáznia magát. Ekkor indult el az istenkeresés hosszú útján, mely végül a Tórához vezetett. Nissim ma már az izraeli Bét Semesben él családjával, zenét ír, klipeket forgat és koncerteket ad. Ruházatát hosszú fekete kaftánra és kalapra cserélte, és dalai nyelvezetéből eltűntek a durva káromkodások. Betérése után egészen addig nem foglalkozott régi hivatásával, amíg újabb csoda nem történt vele. Ekkor elment rabbijához, áldását kérte, és elhatározta, hogy a továbbiakban írt dalszövegei vallásos hitéről tanúskodnak majd. „Az alkotó munka előtt mindig meditálok. Írás közben pedig folyamatosan imádkozom. Igyekszem minél inkább elmerülni a spiritualitásban, amikor létrehozok egy dalt.” Birnbaum rabbi segítségével is egy nagy csoportnak sikerült beteljesíteni a betérési folyamatot. Birnbaum rabbi volt az, aki ösztönözte a zsidósághoz újonnan csatlakozottakat az alijázásra. Mivel a körülmények nagyon megnehezítették a vallásos életet, úgy döntöttek, hogy amint minden tag betért, mindannyian alijáznak, vagyis Izraelbe költöznek. Ebben FORRÁS: WIKIMEDIA.ORG
