Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-04-01 / 141. szám

egység | 2021 ÁPRILIS 14 HOHMECOLÓ | IZRAEL HÍRES BETÉRŐK zsidóságot. „12 év után csak néhány kérdést tettek fel, és már meg is volt a betérés” – mesélte nevetve. És hogy most, hogy Izraelben van, hogy tekint magára? „Keresem apám rendíthetetlen istenhitét. Ke­resem azt a tisztaságot és egyszerű­séget, amivel ők hittek, ami minden­ben benne volt. Hogy örülni tudjak annak, ami van. Ezt még meg kell találnom magamban. Szeretném, ha a gyerekeim szeretnék a Tórát, számomra ez a legfontosabb. Re­mélem, hogy így is lesz, és tovább­viszik, amit elkezdtünk.” Amikor arról kérdeztem, hogy milyen hagyományokat ad át a gyerekeinek, azt felelte, hogy csak a zsidó hagyományokat. Ő ebben nevelkedett. „Amikor Izraelbe jöt­tünk, nem éreztem úgy, hogy valami teljesen újat kezdtem. Csak azt foly­tattam, amit korábban is csinál tam. Csak mostanában vettem észre, hogy én más vagyok, hogy erede­tileg valami másba születettem, és csak az utóbbi időben mesélek né­ha erről a gyerekeknek. Nem igazán főzök hagyományos ételeket se, mert az egészségesebb ételeket sze­retem. A családom, édesapám és a test véreim inkább készítenek ilyes­mit. Kukoricalisztből készült kását például. És vannak fűszerek, amiket itt, Izraelben nem lehet kapni. Ho­zattak magokat, és maguknak term-SAN NICANDRO ZSIDÓK, AZ OLASZ BETÉRTEK esztik, azzal ízesítik az ételeket. Van például egy paprikaféle, nagyon íz­letes, nem túl erős, azt mindenféle étel mellé adják. Ők termesztik ma­guknak. Gyerekkorom gyümölcseit viszont nagyon szeretem. A papaját, az ana nászt. Ezeket Peruban úgy eszik, mint itt a banánt, nagyon olcsó gyümölcsök. Sokszor kérem a férjemet, hogy hozzon nekem. A gyerekeim viszont nem szeretik, fő­leg a papaját nem. A másik hasonló a tápióka gyökér. Izraelben az sem kapható, egy perui férfi termeszti, tőle szoktuk venni, ha termett neki. A férjem megeszi, de a gyerekek hozzá se nyúlnak. Aztán ott van a ceviche, a testvéreim gyakran ké­szítik, főleg nyáron, hűsítő étel. A férjem is nagyon szereti.” INTEGRÁCIÓ IZRAELBEN Ahogy az ő történetéből is látszik, a Bné Mose csoport tagjai könnyen és gyorsan integrálódtak az izraeli társadalomba. A legtöbbjük hamar megtalálta a helyét, munkát vállalt, a fiatalabbak a hadseregben is szol­gálnak, csakúgy, mint más izraeliek. A csoporton kívül is házasodnak – Ráchel férje is született izraeli –, és bár szívesen tartják a kapcsolatot a saját közösségükkel, nem riadnak meg a szélesebb társadalommal való találkozástól sem. „Fontos nekem, hogy kapcsolatban maradjak a csa­ládommal, hogy sokat találkozzam ve lük. És erre biztatom a férjemet, hogy az ő családjával is szoros kap­csolatban maradjunk” – mondta Rá chel. Az olaszországi San Nicandro zsidó la­kosainak története az első világháborúig nyúlik vissza. Az írástudatlan parasztem­ber, Donato Manduzio súlyos sebesülé­sekkel tért haza a frontról. A dolgos föld­műves hirtelen az ágyhoz kötve találta magát, és elhatározta, hogy az idejét hasz­nos dolgokra fordítja. Megtanult olvasni. Rengeteget és szenvedélyesen olvasott. Az olasz irodalom mellett a Bibliát forgatta szívesen, és többféle protestáns ág kipróbálása után úgy döntött, hogy a zsidó vallást fogja gyakorolni, annak ellenére, hogy soha egyetlen zsidóval sem találkozott. Népi gyógyítóként is működött, tanította a környékbelieket, és így spirituális útkeresé­sében egyre többen csatlakoztak hozzá a településről. Végül már nyolcvan embert számlált a közösség. A második világháború vége felé, amikor a szövetséges erők elfoglalták Olaszországot, az angol hadsereg zsidó katonáinak egy csapata vágott át a falun. Dzsipjeiken Dávid-csillag díszelgett. Donato és követői ekkor találkoztak először valódi, élő zsidókkal. Melegen üdvözölték őket, és könyörögtek, hogy vigyék magukkal a közösséget az Ígéret Földjére. A háborút követően, 1946-ban Donato közösségének majdnem minden tagjá­nak sikerült betérnie és többségük 1949-ben alijázott is. Többnyire Cfáton, illetve annak környékén telepedtek le. HÍRES BETÉRŐK OVÁDJÁ, A PRÓFÉTA Ovádjá próféta a 12 kis próféta egyike. Az edo­mi népből származott, betért a zsidóságba, és nagy szellemi magasságokba emelkedett. Elijáhu próféta, a Messiás előhírnökének ta­nítványa volt. Ovádjá száz prófétát rejtegetett két különböző barlangban a gonosz és bál­ványimádó izraeli király, Ácháv és felesége, Jezevel elől. A féktelen és gyűlölettel telt királyné Isten szinte minden prófétáját megölette, mert az volt a szándéka, hogy a Báál kultuszt terjeszti el a zsidók között. Ovádjá, aki a királyi háztartásban előkelő pozíciót töltött be, élete kockáztatásával rejtegette Isten prófétáit és látta el őket élelem­mel és itallal három különlegesen száraz és ínséges év során. Elkötele­zettsége és bátorsága jutalmaként kapta végül a prófétálás képességét Istentől, és éppen őse, Ézsau, illetve népe, Edom kapcsán mondhatta el próféciáját. A Zohár (a zsidó misztika alapkönyve) szerint Ovádjá vezeti az eljövendő világban az igaz betérteket. Elisa próféta később Ovádjá özvegye és fia számára tett csodát. Sírja Izrael északi határán, a libanoni határ közelében található, nem messze Bárám kibuctól. Ovádjá próféta sírja

Next

/
Thumbnails
Contents