Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-02-01 / 127. szám
2020 FEBRUÁR | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT bibliai tiltás alapján, ha kevesebb, mint a fele májim söu vim, a többi kóser víz, akkor rabbinikus tilalom alapján nem kóser. Akkor kóser, ha mind a 40 szöá kóser víz. HONNAN LEHET „KÓSER” VIZET SZEREZNI A MIKVE VIZÉNEK CSERELÉSÉHEZ? Nagy előnye van, ha forrásvizet használunk a fürdőhöz, mert az állandóan cserélődik és mindig tiszta. Hátulütőiről (pl. mélyen van, nem lehet felmelegíteni) már írtunk korábban9 . Ezzel szemben az esővizes mikvét nem kell a mélybe építeni és bizonyos módon melegíteni lehet, viszont ennek vize természetes úton nem cserélődik, egyre szennyesebb lesz. A Talmudból10 tudjuk, hogy régen Izrael földjén nagyon sok helyen használtak barlangokban felgyűlő esővizet mikvének, amik – mivel nem cserélődött a víz – idővel nagyon elszennyeződtek. Ezért az emberek a merülés után azonnal fürdőbe mentek tisztálkodni. Egy idő után az emberek már nem tudták, melyik a rituális tisztulás, és kezdett elterjedni, hogy a merülés utáni fürdő volt a lényeg, nem a mikve. Ezért a bölcsek tisztátalannak nyilvánították azokat, akik májim söuvim ban fürödtek mikvézés után. A Sulchán áruch ban 11 meg is találjuk, hogy a megmerülés után, azon az éjszakán a nőknek már nem szabad megfürdeniük, csak abból a célból, hogy felmelegedjenek, ha nagyon hideg volt a mikve vize. Mivel megfelelő mennyiségű friss esővíz nem mindig áll rendelkezésre, az ilyen vízzel táplált mikvékhez építenek egy ún. ocár t (raktárat), ami tulajdonképpen egy nagy medence teli több ezer liter esővízzel, ahonnan fel lehet tölteni a mikvét. Ám még ez sem mindig elegendő ahhoz, hogy rendszeresen cseréljék a fürdő vizét, ezért meg kellett találni a módját, hogy hogyan lehet „kóserolni” a merített vizet, vagyis hogy lehet kóser vizet „gyártani”. A FELTÖLTÉS ÉS A HÁMSÁCHÁ, FOLYATÁS Az első megoldást maga a Sulchán áruch 12 adja meg: ha megvan a 40 szöá víz, akkor azon felül hozzá lehet tenni bármennyi merített vizet, kóser marad a mikve, még akkor is, ha a merített víz sokkal több lesz, mint az esővíz. Így rögtön kevesebb esővízre van szükség, de ez még mindig elfogyhat, ráadásul a szükséges 1000 liter esővíz összegyűjtése még mindig nagy feladat. Erre megoldás lehet a halachikus irodalomban hám sáchá – folyás néven ismert elv: ha a vizet kiöntjük a föld re és magától folyik bele a mikvébe, az olyan, mintha természetessé válna újra13 . Ennek feltétele, hogy legalább 3 tefáchot (24 cm) kell, hogy folyjon a földön 14 , mégpedig olyan talajon, ami be tudja szívni magába (pl. sziklára öntve nem felel meg)15 . A Sulchán áruch 16 szerint az ilyen „újrahasznosítással” kóserolt víz legfeljebb a minimális 40 szöá 49%-a lehet. Itt érdemes elmondani, hogy mivel a hámsáchá elve va lamilyen szinten kóserrá teszi a vizet, minden olyan mikvében, amit szakember épített, a pótlásként hozzáadott csapvíz sose folyik egyenesen a medencében, hanem egy legalább 24 centiméter hosszú porózus betonból17 épí tett átfolyón keresztül érkezik, hogy ne legyen teljesen pászul (tiltott) a víz. Így már megint valamivel könnyebb a helyzet, de még mindig 500 liternél is több esővizet kellene minden vízcseréhez biztosítani. A HÁSÁKÁ, A CSÓK A következő megoldás a hásáká névre hallgat, ami a nösiká, csók szóból ered: ha a kóser víz „megcsókolja” a nem kósert, akkor az kóserrá válik. A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: építenek két medencét egy fal két oldalán, az egyik kóser esővízzel van tele, a másik nem kóser csapvízzel. A falon van egy lyuk, aminek az átmérője, annyi, mint a sfoferet hánod 18 (5–6 cm)19 , amin keresztül érintkezik a kétféle víz, így válik a csapvíz kóserré. A Sulchán áruch 20 szerint, ha csak egy másodpercre is érintkeznek, már kóser lesz. Rábénu Jöruchám (1290–1350 Provence) véleménye21 szerint azonban csak addig számít kósernek, amíg érintkezik. Ez a modern mikvék elfogadott formája. A falon lévő nyílást csak a csapvizes medence cseréjéhez zárják el, az alámerüléshez mindig nyitva kell lennie. Így mindig lehet biztosítani a tiszta vizet, hiszen a hásáká állandóan fennáll, kóserré téve a merülőmedencébe töltött csapvizet. Ennek egy buktatója van: ha a dugó nincs kihúzva merülés előtt, akkor a csapvizes medence nem lesz kóser a fent említett Rábénu Jöruchám véleménye szerint. Ilyen esetről már Schreiber-Szofér Mose pozsonyi rabbi (1762–1839), a Chátám Szofér is beszámolt 22 annak kap csán, hogy egy Pozsony melletti faluban hosszú időn át elfelejtették kivenni a két medencét szeparáló dugót. Winkler Mordecháj Léb (1845–1932) mádi rabbi erre mondta23 , hogy csak akkor lehet biztosnak lenni a kóser ságban, ha a rabbi személyesen felügyeli a mindennapi teendőket is a mikvében, és ellenőrzi a mikvét a merülések előtt. (Mindezt természetesen úgy kell megoldania, hogy nemcsak hogy a merülésnél nincs jelen, de még csak nem is találkozik a mikvébe érkező nőkkel.) A ZRIÁ, AZ ÜLTETÉS A dugó bent maradásának kivédésére van egy másik megoldás: az ún. zriá , ültetés. Ha a csapvizet nem a második medencébe engedik, hanem az esővizesbe, és az onnan átfolyik a merülőmedencébe24 , akkor sok vélemény szerint25 ez a hásáká nélkül is kóser lesz. Ezt a megoldást támogatta a Chátám Szofér is 26 . Ennek a megoldásnak az a feltétele, hogy az átfolyatás előtt a merülőmedencének teljesen száraznak kell lennie, ugyanis, ha a tisztításból visszamaradna akár egy kis mennyiségben is merített víz, akkor nem lenne kóser az, ami majd be fog folyni, ezért előtte teljesen szárazra kell törölni27 . Arról, hogy egy időben én magam végeztem ezt a feladatot itt Budapesten a régi mikvében, korábban már írtam 28. 2020 FEBRUÁR | egység 17
