Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-09-01 / 134. szám

JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2020 SZEPTEMBER 16 A választ adó Méir Árik (1855– 1925) tarnówi rabbi úgy ítélkezett 13, hogy bár elvileg egységes árnak kell lennie, „de, ha igaz, hogy a cseh oldalon élők többet keresnek, ak­kor gazdagabbnak számítanak, és a szokás az, hogy gazdagok többet fizetnek14 . Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a cseh oldalon élőknek cseh pénzben kell fizetniük. És eny ­nyi elég annak, aki érti.” Sajnos száz év távlatából nehéz megfejteni, miről van szó, de talán arra utal, hogy ne követeljék, hogy a cseh oldalon élők koronával fizes­senek, mert például lehet, hogy ezt a törvények a valutával kapcsolatos tiltott üzletelésnek ítélik. KI JOGOSULT HECHSER T ADNI? A következő történetet Teichthal Ji szá­chár Slomó rabbinak (1885–1945), a pöstyéni dáján nak egy 1935-ben kelt levélőből15 ismerjük. Eszerint egy bizonyos Schicht úr­nak volt egy gyára Auissigban (ma Ústí nad Labem, Csehország) és onnan szállította az áruját a „világ négy sarkába”. Miután a Monarchia felbomlott több országra, és megtil­tották az áru szállítását az utódálla­mok között, új gyárakat hozott létre: egyet Rákospalotán és egy másikat a lengyelországi Trzebiniaban. Ezek ter mékeire – a csehországiéhoz ha­sonlóan – Szimchá Álter Frankel- Teomim (1902–1944) skawinai rab­bi adta a kósersági engedélyt. Ez ellen a gyakorlat ellen azonban til­takoztak a helyi rabbik, akik úgy vélték, hogy a helyi gyárak az ő ha­táskörükbe tartoznak, nekik járna a hechser kiadásának feladata. Az ügy a nagy rabbik elé került, és Silber­stein Jesájá (1858–1930) váci rabbi, Smuel Engel (1853–1935) radomyś­li rabbi (aki az első világháború óta Kassán tevékenykedett)16 , valamint Ávrahám Menáchem Steinberg (1847–1928) brody-i rabbi mind egyetértettek abban, hogy a hechser feladatát tekintve a helyi rabbinak nincsenek előjogai egy máshonnan jövő rabbival szemben. Mivel Fran­kel-Teomim rabbi már régóta ellátja ezt a feladatot, a helyi rabbik nem tudják elvenni tőle. VÁROSNEVEK AZ OKIRATOKBAN Steif Jonatán rabbinak (1877–1958) – aki, mielőtt Budapestre költözött, ahol a Pesti Ortodox Rabbinátus egyik vezető rabbija lett, 1912 és 1923 között ungvári dájánként működött – más problémája akadt, amivel 1922-ben több rabbit is meg­keresett. „Hogyan kell most írni a geteken [válólevél] Ungvár városunk nevét?” – kérdezte17 . „Ami eddig csak Ungvárként volt ismert és így használtuk válóleveleken, okmányo­kon, leveleken és házasságleveleken. Pár éve új hatalom került ide, akik a várost elnevezték a bírósági okmá­nyokban, postán és még a vasútál­lomáson is Uzshorodnak [közismert orosz nevén Uzsgorod]. De a zsidók és azt hiszem, hogy a legtöbb nem­zsidó is csak a régi nevét, Ungvárt használja.” Kérdése lényegbevágó, hiszen a rabbinikus okiratokon meg kell jelölni a keletkezésük helyét 18. Azonban úgy vélte, továbbra is min­denképpen használni kell az Ungvár nevet, mivel alapelv, hogy a get ben nem változtatunk a helység nevén. Abban azonban nem volt biztos, hogy az Uzshorodot is fel kell-e tün­tetni, és ha igen, milyen sorrendben. „Ha most Uzshorodot kezdünk írni, akkor ezzel megcáfoljuk azokat a ge ­teket, amiket írtunk az utóbbi három évben, mióta az új hatalom idejött. Ki tudja, lehet, hogy meg fog változ­ni a helyzet [újra].” Ez az utolsó megjegyzése jól jelzi, hogy milyen volt a hozzáállása a tria­noni változásokhoz, annál is inkább, mivel két éven keresztül nem is gon­dolt arra, hogy talán figyelembe kell venni a névváltoztatást. Úgy tűnik, meg volt győződve róla, hogy ez egy ideiglenes állapot, ezért képes volt „kockáztatni” a válólevelek kósersá­gát egészen a harmadik évig, amikor kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy talán mégis hosszú időre szól­nak ezek a változások – bár továbbra sem vette ezt teljesen komolyan. Kérdésfelvetésében többek kö­zött Eisenstadt Méir (1670–1744) kismartoni (ma Eisenstadt, Auszt­ria) rabbi írására hivatkozik19 , ami ­ben Buda megnevezése kapcsán az szerepel, hogy „annak ellenére, hogy mindig Budnnak írtuk, de mi­vel a zsidók és a nemzsidók egyaránt Ofennek nevezték miután a néme­tek odaköltöztek, ezért elsőként be kell írni az Ofent és aztán a Budnt.” Zsinagóga Ungváron FORRÁS: FORTEPAN

Next

/
Thumbnails
Contents