Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2020 SZEPTEMBER 14 JOBB VOLT ORTODOXNAK LENNI... A neológ hitközségek1 , akik hirtelen a határok túloldalán találták magukat, komoly dilemmával álltak szemben, hiszen az ideológiai vezérfonaluk a zsidóság asszimilálása volt a magyarsághoz, a magyar kultúrához. Ez két szempontból is problémássá vált. Először is, Magyarországon kívülre kerülve a magyarrá válás már nem biztosította azt a társadalmi integrációt, amiben korábban reménykedtek, másrészről a hatóságok kimondottan rossz néven vették a magyarságukhoz való ragaszkodásukat. A mai Szlovákia területén a magyar hitközségek közül 170 ortodox, 30 neológ és 25 státusz quo maradt. 1925-ben a régió neológ hitközségeinek kongresszusán arra a konklúzióra jutottak, hogy nem képesek önállóan továbbműködni, ezért létrehoznak egy nem-ortodox közösségekből álló szervezetet, amelyben a status-quo és a neológ közösségek tömörülnek. Ezzel lényegében vállalták azt is, hogy közelebb kerülnek a status quo hitközségek vallási elveihez, amik a Sulchán áruch és a háláchá alapján álltak. Érdekes, hogy az évek során valóban megfigyelhető volt, hogy vallásosabb életmódra álltak át. Ezzel párhuzamosan egy másik probléma is felmerült. A magyar ortodoxia alapszabályai megtiltották az együttműködést a status quo hitközségekkel, pl. ortodox rabbi vagy sakter nem vállalhatott náluk állást, hiába voltak vallásosak a Sulchán áruch alapján, mivel nem csatlakoztak hivatalosan az ortodox szervezetekhez2 . Felmerült a kérdés, hogy az elcsatolt területeken lévő közösségekre továbbra is érvényesek-e a magyar ortodoxia szabályai. Dusinszky Joszéf Cvi rabbi (1867–1948), aki 1895 óta volt galántai rabbi, 1921-ben úgy vélte 3, ez nem lehet kérdéses: „köteleznek minket azok a szabályok, amiket a híres nagy rabbik lefektettek és amik el is terjedtek. Ez nem függ attól, hogy elválasztották-e az ország, mivel ezeket nem az ország erejével hozták, hanem a Tóra erejével.” Erdélyben, úgy tűnik, hogy még kiélezettebb volt a helyzet, mert a konzervatív állam kimondottan kedvelte az ortodox hitközségeket 4. Ez egy olyan folyamatot indított el, amelynek részként nem-ortodox hitközségek megváltoztatták a nevüket ortodoxra. „Ebben az időben a status quo és a neológ hitközségek igyekeznek levetni magukról a nevüket, hogy innentől kezdve ők is ortodoxnak legyenek nevezve” – írta erről a jelenségről Teitelbaum Joél szatmári rabbi 1930-ban 5. HÁLÁCHÁK AZ ELCSATOLT ORSZÁGRÉSZEKEN 2. rész TRIANON HATÁSA A VALLÁSI ÉLETRE A trianoni szerződés 1920-as érvénybelépése nyomán szomszédos települések vagy éppen egyes városrészek találták magukat a nemzetközi határ két oldalán. Ez felkavarta az életet nemcsak közigazgatásilag, hanem vallásilag is. Ennek következményeként több szokatlan háláchikus kérdés merült fel, amiknek a különböző magyar rabbik responsum műveiben találjuk meg a nyomát. A kétrészes sorozatunkban bemutatott problémák azonban háláchikus vetületükön túl valódi kordokumentumok, melyek bepillantást engednek a trianoni döntésnek a mindennapi életben jelentkező hatásaira. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA De vajon valóban ortodoxnak szá mítottak-e ettől és szabad lett-e ez után hitközségi szolgálatot vállalni az intézményeikben? 1922-ben ötven erdélyi ortodox rabbi, köztük az előkelő harmadik helyen dédnagyanyám öccse, Grünwald Elie zer Teitelbaum Joél rabbi
