Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-06-01 / 131. szám
2020 JÚNIUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ fiatalembernek az energiája és tenni akarása.” A REBBE HAGYATÉKA Sálom Dovber rabbi után nem kevesebb, mint százhetvenhárom diskurzus maradt, mind „az élő Isten szava”. A beszédek, melyek mély tartalmának megértése nagy fokú jártasságot követel a Talmud és a rabbinikus irodalom műveiben. A diskurzusok öt csoportra oszthatók: (1) privát vagy közösségben elmondott beszédek, (2) diskurzusok, melye ket megírt, de sosem mondott el, (3) olyan diskurzusok, melyeket nem fejezett be, (4) jegyzetek, (5) ér tekezések. A beszédek mellett a rebbe számos levelet is írt, ebből mintegy hét százat ismerünk, négyszáz levél cím zettje fia, a későbbi rebbe, Joszéf Jichák volt. Mindezen írások közül az ötödik rebbe élete során csak nagyon kevés jelent meg nyomtatásban, azokról kéziratokban és másolatokban értesültek a rebbét követő hászidok, végül azután, a huszadik század második felében, már könyv formájában is megjelentek az ötödik rebbe írásai. Ezek a beszédek betekintést engednek a rebbe életébe és abba a korba, melyben tevékenykedett. Ma mintegy negyven kötetes az ötödik lubavicsi rebbe írásainak gyűjteménye. MAGÁNYOS TUDÓSBÓL IGAZI VEZETÕ Sálom Dovber rebbe 1888-ban feleségének írt levelében úgy foglalja össze munkásságát, hogy „azok mindösszesen a Chábád rebbék gondolatvilágát és filozófiáját foglalták össze.” „Szívemet és értelmemet a rebbék filozófiájának megértésére összpontosítottam és, hála Istennek, sikerült nem csak megértenem, de logikai következtetésekkel alátámasztanom azokat. Számos nehéz filozófiai kérdést, mint például az Istenben való hitet, a teremtés célját vagy a semmiből valamit való teremtés kérdését sikerült logikai okfejtéssel bizonyítanom. És mindezt mestereink, a korábbi rebbék munkáiból, melyek „az élő Isten szava.” Tettem mindezt úgy, hogy az általuk tudott dolgok tizedét sem tudom. Hálát adok ezért Istennek és kérem, hogy továbbra is világosítsa meg elmémet és azokét, akik a Tórával foglalatoskodnak, hogy ezáltal javuljon Istenszolgálatom, imádságom és a parancsolatok teljesítése.” Mindezt Sálom Dovber rabbi ak kor írta, mikor épp hezitált azon, hogy elfoglalja-e apja, a negyedik reb be székét. Középső gyermekként sokan idősebb bátyját látták volna szívesen a rabbiszékben, amikor azonban ez nem történt meg, a Rá-SáB egyre növekvő nyomás alá került, mindezek ellenére csak majd’ egy évtizeddel apja halálát követően, 1893-ban vállalta el hivatalosan is a feladatot. 1893 előtt – emlékszik vissza fia, a későbbi rebbe, Joszéf Jichák rabbi – a RáSáB mondott ugyan hászid diskurzusokat és egy bizonyos ponton fogadott is hozzá tanácsért járulókat, azonban, ahogy fia fogalmazott, „a rebbe leginkább magán, saját maga fejlődésén és fejlesztésén dolgozott”. 1893 után azonban élére állt a mozgalomnak, illetve a zsidóság vezetésének, hiszen ekkor már a felvilágosodás és új politikai irányzatok is kibontakozóban voltak. Az „új rebbe” először 1895-ben lépett a nyilvánosság elé, amikor is a felvilágosodás oroszországi zsidók körében való elterjesztését céljául kitűző mozgalom, a Chámá, reformista rabbiszemináriumot készült alapítani Szentpéterváron. Sálom Dovber rabbi sikeresen intézkedett az orosz oktatási minisztériumnál, meghiúsítva a törekvést. Később hasonló, a zsidó hagyományokra és vallásgyakorlásra irányuló veszélyt hárított el, mikor Párizsból kívánták támogatni a reformista szeminárium megvalósítását. A RáSáB sikerrel lobbizott, hogy az összeggel inkább zsidó kórházakat és olyan zsidó gyárakat támogassanak, melyek rászoruló zsidóknak biztosítanak munkalehetőséget. Zeitlin hozzáteszi, a „RáSáB nem különíti el mozgalmát más hászid irányzatoktól, nála soha nincs ’ők és mi’, az Istentagadókkal csak a szeretet hangján beszél.” ÚJ UTAKON A HAGYOMÁNYÉRT Az ötödik lubavicsi rebbe módszerei és iránya elismerést váltott ki a kor vezető rabbinikus prominensei közt is, így például szoros kollegiális kapcsolatot ápolt Élijáhu Chájim Maisellel Lodzból (1821-1912), Chájim Soloveitchikkel Briszkből (1853-1918) vagy Chájim Ozer Grodzin kivel Vilniuszból (1963-1940). Ezen vezetők mind együtt munkálkodtak a zsidóság felvirágoztatásán és a Tórához hű szellemiség fenntartásán. A RáSáB egyik legfontosabb feladatának a zsidók munkával való ellátását tekintette és a zsidó vallási élethez nélkülözhetetlen dolgok, így a kóser hús és a peszáchi macesz biztosítását főként a cári hadseregben szolgáló zsidó katonák számára. 1913-ban aktív szerepet vállalt Mendel Beilis elleni vérvádban, mellyel többek közt a hászid közösségeket igyekeztek besározni. Lubavics város ábrázolása, baloldalt a rebbék otthonával Nem csoda hát, hogy a már említett Hillel Zeitlein újságjában úgy írja le a rebbét, mint aki „velejéig konzervatív.” Másrészről Zeitlin elismeri, hogy a RáSáB nem agresszív eszközökkel, hanem „a párbeszéd, a józan ész hangján győzködi a felvilágosodás élharcosait.”
