Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-01-01 / 126. szám

JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2020 JANUÁR 18 más előnyért, például rabszolgák zsákmányolásáért tá­madtak a zsidókra, hanem pusztán azért, mert gyűlölték őket7 . Ők voltak az elsők, akik mély gyűlölettel támad ­tak a zsidók ellen, miután azok kijöttek Egyiptomból és ezzel az amalékiták utat mutattak a későbbi támadók­nak: ezért kell eltörölni az emléküket 8. Mit jelent az, hogy ki kell irtani Amalék „emlékét”? RáSI szerint ez azt jelenti, hogy a vagyonát is el kell pusztítani: „még az állatokra is [vonatkozik], hogy ne legyen Amalék neve említve még egy állat kapcsán se úgy, hogy azt mondják majd ez az állat Amaléké volt.” Milyen forrásra támaszkodik RáSI, amikor ezt állít­ja? Sámuel próféta könyvére, amiben a parancs végre­hajtásáról olvashatunk, amit a próféta Saul királynak adott feladatul9 : „Így szól az Örökkévaló... menj és verd meg Amáléket, pusztítsatok el mindent, ami az övé s ne szánakozzál rajta... ökröstül, bárányostul, tevéstül, szamarastul”. Valamint10 : „Odament Sámuel Sáulhoz, és mondta neki Sául: Áldott legyél az Örökkévalótól, teljesítettem az Örökkévaló igéjét. Mondta Sámuel: Mi­csoda hát a juhoknak e hangja füleimben, meg a marhá­nak hangja, amit hallok? És mondta Sául: Az amáléktől hozták, mivel szánakozott a nép az apró jószág és a marha legjaván azért, hogy áldozzanak az Örökkéva­lónak, a te Istenednek: a többit pedig elpusztítottuk. Erre szólt Sámuel Sáulhoz: ...Hát miért nem hallgattál az Örökkévaló szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak és tetted, ami rossz az Örökkévaló szemeiben? Vajon olyan kedve van-e az Örökkévalónak égő- és vágóáldo­zatokban, mint abban, hogy hallgatunk az Örökkévaló szavára? Íme engedelmesség jobb az áldozatnál, figye­lem a kosok zsiradékánál... Minthogy megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett ő téged, hogy ne legyél király”. Sámuel próféta részletesebb magyarázatából11 , amivel egyértelműbbé teszi a Tóra szűkszavú előírását látjuk, hogy Ámálék emlékének a kiirtása kitér a vagyonukra is, mégpedig, ahogy a Midrás tanítja12 , azért, hogy „ne lehessen azt mondani, hogy ez a teve, ez a juh vagy ez a fa Amaléké volt”. Vagyis itt megint ugyanazt az elvet látjuk, hogy a gonosz ember tárgyai képviselik az eszméit és emléket állítanak annak. MÉG A PERZSA VAGYONRA SE TETTÉK RÁ KEZÜKET Ez az elv magyarázatot ad egy másik helyzetre is. A puri­mi történetben háromszor is kitér Eszter könyve arra, hogy a zsidók engedélyt kaptak arra, hogy védekezzenek és védekeztek is, de a zsákmányra nem tették rá kezüket” 13. Ezt olvasva felmerül a kérdés: ha megengedett volt a fegyveres védekezés, akkor nyilván joguk volt a zsák­mányhoz is, miért nem éltek mégsem a lehetőséggel? Rábénu Báchjá (1255–1340) spanyol bölcs válasza sze ­rint14 mivel Hámán Ámálék leszármazottja volt 15 , bibliai tilalom volt a vagyonához, mint zsákmányhoz nyúlni 16. Hasonlóan lesz ez – teszi hozzá Rábénu Báchjá egy prófétai versre hivatkozva17 – a Messiás eljövetelekor is. Csakhogy, ha a perzsa vagyon egyenlő lenne az ámá­léki vagyonnal, akkor nem lenne elég, hogy nem nyúltak hozzá, hanem el kellett volna pusztítaniuk. Ezért úgy gondolom, hogy Rábénu Báchjá nem tekinti a kétféle vagyont háláchikusan teljesen egyenlőnek, hanem az ámáléki vagyon tiltásából azt az elvet vezeti le, hogy a Tóra negatív kategóriába helyezi a nagyon vétkes em­ber vagyonát, mint olyan tárgyat, ami rosszat képvisel. Különös tekintettel arra, hogy a Michá nál olvasott vers egyáltalán nem kapcsolódik Ámálékhoz, csak ahhoz a tórai elvhez, hogy a vétkes ember vagyona rosszat kép­visel, amihez nem nyúlunk. A VÉTKES EMBER VAGYONA MINDENKÉPPEN ROSSZAT KÉPVISEL A 19. században élt Galiciában, Joszéf Babad (1801–1874) hatalmas tudású ternipoli rabbi 1869-ben Minchát chinuch címmel jelentette meg az előbb említett Széfer háchi ­nuch-hoz írt kommentárját. Ez a háláchikus témákat új szempontból vizsgáló könyv megjelenése pillanatától kezdve szenzáció volt. Más egyebek mellett az ámáléki vagyon kérdését is tárgyalja18 és RáSI előbb idézett vé ­leményéről egyrészt azt írja, nem tudja, milyen forráson alapszik, másrészt, hogy se Maimonidész könyvében, se a Széfer háChinuch -ban nincs említés az ámáléki vagyon elpusztításáról. Véleménye szerint ez azt bizonyítja, hogy Ámálék emlékének a kiirtása a népre vonatozik csak, de a nép vagyonára nem. Érvelése szerint erre nem bizonyíték Saul király története, mert abban az esetben az Örökkévaló külön megparancsolta a vagyon elpusz­títását Sámuel prófétán keresztül – vagyis ez nem egy általános érvényű előírás, hanem csak arra a szituációra vonatkozott. Azonban, még ha el is fogadjuk ezt a véleményt19 , ak ­kor is áll a fent részletezett tórai elv, miszerint a nagyon vétkes ember vagyona rosszat képvisel, ahogy láttuk az özönvíznél, Korách lázadásánál és a bálványimádó város kapcsán. (A valóság azonban az, hogy RáSI vé­leményét egy Midrás is alátámasztja, ahogy fent már idéztem20 .) Abdallah Chatilla Menachem Margolin rabbival beszélget (fotó: European Jewish Association)

Next

/
Thumbnails
Contents