Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2020 MÁJUS 26 – Nagy különbség van a vírus miatti megkeresések és az átlagos telefonok között? – Alapvetően igen, mert most meglepően sok olyan telefon is érkezik, amelyekben alapinformációkat próbálnak megtudni. Sokan keresnek minket olyan vidéki helyekről, ahol nincs internet, és az emberek nem nagyon tudnak eligazodni a rádió vagy a televízió hírei között. Többnyire idősebb emberek telefonálnak, akik egyedül élnek, kicsiny falvakban. Sehova sem mehetnek, akárcsak én, és nem tudják, kihez fordulhatnának. – Mégis miben tudnak ezekben a napokban segíteni? – Abban például, hogy megpróbáljuk elmagyarázni nekik, honnan hoz - zák a kenyeret meg a tejet. Most nagyon leegyszerűsödött min den. Annyira, hogy pont egy ilyen holokauszttúlélőnek, mint ami - lyen én is vagyok, talán sokkal köny nyebb azonosulnom a hívókkal. – Mire gondol pontosan? – Hát arra, hogy én a háborúba születtem bele. – Erről direkt kérte, hogy ne nagyon beszélgessünk. Pedig nyilvánvaló, hogy 6-7 éves korában élete legnagyobb traumáján mehetett keresztül. – Semmiért nem adnám azt, amit akkor megtanultam. Attól vagyok még mindig itt. Kérem, tekintsen el attól, hogy részletesen kérdez arról, mi is történt velem. Legyen elég any nyi, hogy ugyanabban a kerületben, ahol most is lakom, a Ferencvárosban, bujkálás közben éltem át olyan dolgokat, amely az élet legnagyobb leckéje volt, a közvetlen élet és halál kérdéséről döntő megmérettetés. Tapasztalhattam valamit, ami arra késztetett, hogy elfogadjam, fel lehetett nőni olyan körülmények között is. Sokszor eszembe jut, hogy az én unokáim vajon mennyire tanulják meg azt, hogy lehet érettebben is viselkedni az „ezt sem kérem, meg azt sem kérem” – mentalitásnál. – Pár napja a németországi Hessen tar tomány pénzügyminisztere a vonat elé vetette magát , állítólag azért, mert nem tudott megbirkózni a koro navírus okozta nehézségekkel. Az önökhöz telefonálóknál milyen arány ban jellemző az öngyilkossági haj lam? – A magány, az elszigetelődés nem újdonság a DélUtán hívóinál. Az életterüket korlátozó újabb rendelkezésekre azonban az idősek nemcsak rugalmatlanul reagálnak, de azok sokakban pánik félelmet is generálnak. Hívóink jelentős százalékát érinti valamilyen fokban a demencia is. A halottak fertőzöttségi szintjét – gondolom – nem szokták hitelt érdemlően regisztrálni. Az időseknek már természetesen vannak alapbetegségeik, akár ezeket is felelőssé tehetjük a halálukért. Hiteltelen lenne megtippelni, hány halálesetet okoz a vírus, hányat a szuicid menekülési kísérlet, a túlélési erőfeszítésekbe való belefáradás... – Amikor először kerestem telefonon, említette, sok a dolga, beszéljünk másnap, és ha lehet, hívjam délután. Szereti a délutánt. Az alapítványa neve is DélUtán . Miért? – Jung szerint az idős kor a zenit után következik, az élet délutánján. Innen jött az elnevezés. Kezdetben 60 felettieket szolgáltunk csak, később azt láttuk, hogy sokkal fiatalabbak számára is nyújthatunk segítséget, olyanoknak, akik már 40 év felett nem találnak munkát, ezért kilátástalanságukban segítséget keresnek. Mivel a telefonszolgálat mellett minden modern online platformon keresztül is segítünk, ma már a 18 év felettiek is fordulnak hozzánk. – Sokkal több a dolguk manapság? – Természetesen. 22 éve kezdtük a munkánkat, összesen 60 munkatársunk van, telefonos ügyeletet 23-an látnak el. A kezdetektől alapelvünk, hogy mindenki önkéntesen dolgozik, a vezetőség is. Azt gondolom, hogy ebben különbözünk a többi lelkisegély-szolgálattól. Alapítványként mű - kö dünk, pályázatokból élünk. Évente 6500-7000 hívásunk van, jelenleg este 6 és 9 között várjuk a telefonokat, de az internetes felületen érkező kérdéseket folyamatosan nézzük. Ennyire forgalmas napjaink különben még nemigen voltak, kénytelenek vagyunk egy-egy hívást időben korlátozni. Jelenleg az irodánkban nem lehet senki, mindenki az otthonából dolgozik. Ezért a zöld számos hívásokat átirányítottuk a saját otthonainkba. HOLOKAUSZT-ÉLMÉNNYEL a vírus elleni szolgálatban Székely Edith 83 évesen ugyanabban a kerületben éli át a koronavírus miatti elzárást, ahol 75 évvel ezelőtt gyermekként bujkált a nácik és a nyilasok elől. Miben tud segíteni telefonos lelkisegély-alapítványa az embert próbáló időkben? WALLENSTEIN RÓBERT INTERJÚJA
