Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
2020 MÁJUS | egység 17 PORTRÉ | HOHMECOLÓ Amikor például viták voltak a közösség tagjai között, akkor a közösség vénei vagy a keszek történetek és példázatok segítségével próbálták elsimítani azokat. Ezért aztán nagyon sok példázat ismert az etiópiai zsidó közösség körében, és ezeket igyekszünk továbbadni a gyerekeknek. Mint például a két asszony történetének a tanulsága: Aki hisz a Teremtőben, az éri a legtöbbet. Erőteljes mondatok, amiket nem kell magyarázni, és fontos tanulságot adnak az élethez. A hagyományhoz azokkal az imákkal is kapcsolódnak, melyeket a férjem mond el szombat reggelenként és más napokon. És természetesen az ételekkel, amiket otthon készítünk és nagyon szeretnek. A férjemmel mindketten kicsi gyerekként alijáztunk, ő kilencéves volt, én hat, és az évek során nagyon is izraeliekké váltunk, és kissé el is távolodtunk az etiópiai közösség hagyományaitól. Később egyre tudatosabban tértünk vissza a saját gyökereinkhez, újra összekapcsolódtunk velük, mert megértettük, hogy ahhoz, hogy egészséges és jószívű gyerekeket nevelhessünk, jó értékítélettel, fontos, hogy összekössük őket a gyökereikkel. Tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová megyünk, és fontos, hogy a gyerekek kötődjenek a gyökereikhez, a hagyományokhoz, a mesékhez és a tórai történetekhez, a saját valódi önmagukhoz. Ezek adnak jó alapot az életük folytatásához.” HÍD A MÚLT ÉS A JÖVÕ KÖZT Jáir egyike az egyelőre kevés etióp zsidónak, akik rabbiképesítést szereztek Izraelben. Munkájáról, közösségben betöltött szerepéről is kérdeztük: „Reményeim szerint az Izraelben élő zsidó közösségek között idővel elmosódnak a határok, erősödik az egység, és valóban egy népet alkotunk majd. Az etióp zsidóság Izrael népének egy különleges része, mely által mindannyian gazdagabbak vagyunk. Magamat, Etiópiából bevándorolt, rabbiképesítést szerzett zsidóként egyfajta hídként látom, aki összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. A mai, Izraelben élő etióp közösségre úgy kell tekinteni, mint a sivatagi vándorlás után a Szentföldre belépő zsidókra. Ahogy akkor, most is rendkívül nehéz az átmenet a gálutból a megváltásba. Sok a be nem teljesült vágy, a kiábrándító élmény. Az én feladatom, hogy megkönnyítsem ezt az átmenetet. A megváltáshoz vezető út nem könnyű, de nem szabad feladni a harcot, hogy kijavítsuk a hibákat. Ez az egész nemzetet érintő folyamat, melyben mi csak egy apró összetevő vagyunk. A szemünk előtt valósulnak meg a próféták látomásai, ahogy a zsidóság ismét összegyűlik Izrael földjén és erős, független nemzetként él. Természetesen sok fájdalom is ér bennünket, de rabbiként azt a reményt kell erősítenem az közösség tagjaiban, hogy közel a teljes megváltás, melyben nekünk, Izrael egyik törzsének is szerepe van.” Gyerekkora tapasztalatai sok mindenben kihatnak Tova mai életére és fontos tanulságokkal szolgálnak számára a mindennapokban. „Úgy vélem, hogy mindaz, amin keresztülmentem, nem véletlen. Minden az Örökkévalótól jön. Az ember olyan sok mindent él át, ám nem a saját érdekében, hanem a közösségért. Ezért mindezeket át kell adnia a közösségnek, hátha legalább egyetlen olyan lélek lesz, aki tanul belőle és közelebb kerül általa az Örökkévalóhoz. Alijázásom története nehéz történet, és sok mindent nem is lehet szavakba foglalni. Megtanultam, hogy életünk minden pillanata csoda, minden egyes lélegzetvétel maga a csoda. Megtanultam a legkisebb dolgot is értékelni, és ugyanakkor hiszek abban, hogy küldetést is kaptam az Örökkévaló Istentől, hogy ezt továbbadjam és mások tanulhassanak belőle. Rengeteg szomorú dolog történt az úton, nagyon sokan meghaltak, nagyon sok embert temettünk el. A nagybátyám, anyám öccse, két kicsi gyermeke nélkül érkezett meg feleségével Izraelbe. A gyerekek meghaltak az úton. Az izraeli kormány néhány évvel ezelőtt emlékművet emelt a Herzl-hegyen azokért, akik odavesztek az úton, és az ő nevük is rajta van. A Jeruzsálem-napon minden évben megható megemlékezést tartanak, részt vesz a miniszterelnök és számos miniszter. Zsoltárokat olvasnak és történeteket mondanak. Nagyon szépen megtisztelik azoknak az emlékét, akik meghaltak az úton. Közülük sokan kicsi gyerekek voltak vagy idősek, betegek. Így tisztelik meg az emléküket. Sokszor úgy érzem ezért, hogy küldetésem van. Ők nem élték túl az utat, de én azt az ajándékot kaptam, hogy megérkezhettem Izrael földjére. Úgy érzem, teljesítenem kell a végakaratukat, és az az álmom, hogy tóratekercset írassak az emlékükre. Azt szeretném, ha az utolsó betűt ezen a megemlékezésen írnák bele. Nem véletlen, hogy éppen erre a különleges napra tették az ünnepséget. Ez lenne a legmegfelelőbb időpont a tekercs befejezésére. Azután a Herzl-hegyről a Siratófalhoz vinnék a Tórát az egész városon át, és méltó helyre helyeznék ott el, a gyerekek emlékére és lelkük emelkedésére. Tudom, hogy megvalósul majd az álmom, csak ki kell várni az idejét.” Tova Getével találkozhatnak a Mispóhe rovatban is, a 29. és 34. oldalon 2020 MÁJUS | egység 17 PORTRÉ | HOHMECOLÓ
