Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-01-01 / 126. szám
2020 JANUÁR | egység 13 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ További probléma, hogy a túlélőknek járó állami támogatás alacsony, mindössze 4000 sékel (338 000 Ft) évente, ami a havi minimálbér mindössze 75%-át tesz ki. Az Aviv ezen is változtatni szeretne. NÉMETORSZÁGNAK IS RÉSZT KÉNE VÁLLALNIA Az ügyvédnő mindezzel együtt bizakodóan tekint a jövőbe. „Húsz éve foglalkozom ezzel a témával, és az utóbbi időben jelentős javulásról számolhatok be. Éppen ezért fontos, hogy minél több túlélővel tartsuk a kapcsolatot, mert a változó törvények miatt ma olyan juttatásokra is jogosultak lehetnek, melyek korábban még nem álltak a rendelkezésükre. Fontos eredmény, hogy a közelmúltban minden túlélő számára ingyenessé vált az egészségügyi ellátás és a gyógyszer.” Szakértők egybehangzó véleménye szerint Németországnak nagyobb részt kellene vállalnia a még életben lévő túlélők támogatásából. Amíg Izraelben számos törvényt módosítottak, hogy hatékonyabban segítsék ezeket az embereket, addig Németországban ez nem történt meg. „Még mindig nagyon sok holokauszttúlélő él szegénységben. A német kormánynak több pénzt kellene fizetnie Izraelnek. Az izraeli kormány folyamatosan emeli a juttatásokat, a németek azonban nem tettek ez ügyben semmit, pedig őket terheli a felelősség a történtekért, nem Izraelt” – mondta Silberman. SEGÍTSÉG – MAGÁNÚTON Izraelben számos olyan, többnyire magánfinanszírozású, adományokból fenntartott program működik, melyek holokauszttúlélőknek nyújtanak támogatást és elfoglaltságot. Ilyen például az alapítvány a holokauszt túlélőinek javára, melyet túlélők alapítottak 1994-ben. A program a túlélők egészségügyi, mentális és szociális szükségleteire egyaránt tartogat megoldást. Az anyagi segítségnyújtáson túl például a Virágot egy túlélőnek elnevezésű projektet is üzemeltetik, melynek keretében fiatal önkéntesek látogatnak meg heti rendszerességgel egy-egy túlélőt, illetve külön látogatásokat szerveznek a különböző ünnepeket megelőző időszakban is. Beszélgetnek, sétálnak, filmet néznek, kártyáznak, vagyis kellemesen töltik az időt, miközben meghallgatják, amit az idősek el szeretnének mondani, társaságot nyújtanak nekik, és ők maguk is értékes tapasztalatokkal gazdagodnak. Egy másik program a Fogadj örökbe egy nagymamát címet viseli. Az ötlet hasonló: a fiatalabb generáció önkéntesei egy-egy nagymamát vagy nagypapát fogadnak örökbe, idős, magányos túlélőt, akik számára nagyon fontos a szeretet és az odafigyelés, amit az önkéntesektől kapnak. A résztvevők rendszeresen látogatják az „örökbe fogadott” idős túlélőt, közös programokat szerveznek, és itt is, akárcsak a fenti programban, előzetes képzés és folyamatos utánkövetés segíti az önkénteseket abban, hogy minél többet tudjanak adni a túlélőknek. A rendszeresen megtartott összejövetelek pedig lehetőséget adnak az önkénteseknek arra, hogy pozitív vagy akár negatív tapasztalataikat szakértők segítségével megbeszéljék. A Segítség az életért a szegénységben élő izraeli holokauszttúlélők életét kívánja megkönnyíteni azáltal, hogy egészségügyi, fizikai és érzelmi támogatást nyújt a rászorulóknak. A szervezet munkatársai havonta gondosan összeállított élelmiszercsomagot szállítanak házhoz, közös kirándulásokat, vacsorákat és ünnepségeket szerveznek, és a tagok rendszeresen látogatják az általuk támogatott túlélőket. Szükség esetén vésztartalék is a rendelkezésükre áll, hogy azonnali segítséget tudjanak nyújtani, például hirtelen fellépő egészségügyi szükségletek esetén. A program önkéntesei kisebb javításokat is el tudnak végezni a támogatottaik otthonában, hogy biztonságos környezetet teremtsenek, és javítsák a túlélők komfortérzetét. A legnagyobb holokauszttúlélőket és családjaikat (második generációs túlélők) ellátó szervezet az Ámchá, mely 18 ezer személyt ér el. A szervezetet 1987-ben alapították túlélők azzal a céllal, hogy mentális és szociális támogatást is nyújtsanak a rászorulóknak, akik sokszor nincsenek tisztában az őket megillető juttatásokkal és kedvezményekkel. Hasonló alapokon nyugszik a 2007-ben alapított Áviv a holokauszttúlélőkért. Létrehozója Aviva Silberman, aki évtizedek óta foglalkozik a túlélők jogaival, illetve azok foganatosításával. A lehetőségek jobb kihasználása természetesen jobb életminőséget is jelent nagyon sokak számára, és a szervezet ezt a szolgáltatást ingyen kínálja a túlélőknek. A Márpe lechájim elnevezésű, beteg gyermekeknek babákat készítő projekt 2018-ban arra vállalkozott, hogy holokauszttúlélők egykori babáit készíti el. Az idős túlélők lerajzolták egykori babájukat, a program dolgozói pedig elkészítették nekik a rég elveszett tulajdonukat. TÚLÉLŐK A NAGYVILÁGBAN A túlélők száma világszinten is jelentős mértékben csökken. Míg 1997-ben Izraelben 360-380 ezer közé tették a létszámukat, addig 2011-ben 210 ezer körül volt a számuk. Ez a szám azonban vészesen csökken: nagyjából negyven túlélő hal meg naponta. Minél nagyobb mértékben csökken azonban a még életben levő túlélők száma, annál inkább nőnek a szükségleteik. Ugyanígy a volt Szovjetunióban 200 ezer körüli számról a felére csökkent a túlélők népessége, és ez az arány figyelhető meg az Egyesült Államokban (160–180 ezerről 84 ezerre), Nyugat-Európában (80–100 ezerről 51 ezerre), valamint Kelet-Európában is (50–80 ezerről 37 ezerre fogyott a létszámuk). Összességében elmondható, hogy míg 1997-ben 834 és 960 ezer közé tették az életben levő túlélők számát, addig 2011-ben már csak 504 ezerre becsülték a számukat – mondja az Ámchá nevű szervezet felmérése.
