Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
2019 FEBRUÁR | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT halottat temetni, csak földbe, és ehhez idéz egy érdekes forrást. A Talmud11 elmondja, hogy amikor az egyiptomi ak belefulladtak a tengerbe12 , akkor az Örökkévaló meg parancsolta a víznek, hogy dobja ki a holttestüket, „hogy megjutalmazhassa őket azzal, hogy eltemetik őket”. Miért akarta megjutalmazni a zsidók üldözőit? Azért, mert már korábban felismerték13 , hogy „az Örökkévaló harcol értük [a zsidókért] az egyiptomiakkal”. Ebből tanuljuk, mondja Ehrenberg rabbi, hogy a holttest tengerbe süllyedése nem számít temetésnek. A sátoraljaújhelyi születésű Stern Smuel Tuvijá rabbi (1920–2004) háSávit című responsum kötetében 14 meg erősíti a fenti konklúziót, egy másik forrásra hivatkozva: amikor József meghalt, akkor azt mondja a Tóra15 , hogy „koporsóba tették Egyiptomban”. A Bölcsek szerint16 ez után a Nílusba helyezték addig, amíg a kivonuló zsidók magukkal nem vitték17 . A kifejezés, hogy „koporsóba tet ték” az „eltemették” helyett18 itt is arra utal, hogy a holttest vízbe helyezése nem számít temetésnek. A fentiek alapján tehát a mártírok nincsenek eltemetve a Dunában, és megérdemlik, hogy méltó módon helyezzék őket valódi örök nyugalomra, ha még Isten segítségével fellelhetőek csontjaik. 3. Izraelben temetnék-e el a fellelt csontokat? A legszégyenletesebb vád, ami felmerült, hogy a mártírok esetlegesen fellelt csontjait semmiképpen nem Magyarországon temetnék el, hanem Izraelbe vinnék a kutatást végzők. A Talmudban19 és a Sulchán áruch ban 20 is szerepel, hogy a szentföldön eltemetve lenni különleges dolog, így még ha igaz is lenne ez a terv, akkor sem kellene így ágálni ellen. Csakhogy soha, semmilyen fórumon nem merült fel ez a terv, soha senki nem kérte főleg nem követelte, hogy Izraelbe szállítsanak maradványokat. Az izraeli belügyminiszter arra tett ígéretet, hogy mindent megtesznek azért, hogy az esetlegesen még fellelhető csontok eljussanak a „kever jiszráél ba”. Ez szó szerint ugyan jelenthetne „izraeli temetőt”, csakhogy valójában ez egy közismert és általánosan bevett, „echte zsidó” kifejezés, ami az olyan temetőkre vonatkozik, ahol zsidók fekszenek, röviden: a zsidó temetőkre. Sajnos az ilyen, mondhatni szakkifejezéseket leginkább a mindennapi használat során lehet elsajátítani, nem rossz szótári fordításokból. A cél tehát az, hogy ahogy a korábbi csontokkal is történt, Budapest egyik zsidó temetőjében temessék el őket, ha sikerül találni valamit. 4. Mi lesz, ha nem találnak semmit? Utoljára azt az „érvet” vizsgáljuk, ami azt a kérdést feszegeti, hogy esélytelen maradványokat találni a folyóban és a sikertelen kutatás fegyver lehet a holokauszttagadók kezében. Szögezzük le: csupán nyolc éve annak, hogy 2011-ben találtak maradványokat, melyeket a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó áldozatokként azonosítottak. Sajnos azok, akik nem fogadják el sem a korábban fellelt csontokat, sem azokat a tanúvallomásokat és dokumentumokat, amelyek ezeket a kivégzéseket igazolják, nem egy ilyen kutató akciótól fognak jobban vagy kevésbé hinni történelmi tényekben. Nem tudjuk, hogy fognak-e találni bármit, vagy sem. Adja Isten, hogy sikerüljön rábukkanni még további mártírok csontjaira, hogy megadhassuk nekik azt, amit eddig nem kaphattak meg: a méltó temetést. ADJUNK HÁLÁT ISTENNEK A TEMETÉSÉRT A Talmud21 azt mondja, hogy a bencsolás , az asztali áldás eredetileg három áldásból állt csak, az Uvöné Jerusálájim résznél22 ért véget. A negyedik áldás 23 , a Hátov vöhámétiv rész beiktatása a Bár Kochba lázadás leveréséhez kötődik. A felkelés végleges bukásakor a rómaiak lemészárolták Betár város lakóit, és megtiltották az áldozatok eltemetését. A holttestek temetetlenül hevertek hosszú időn át, míg végül mégis engedélyezték az elhantolásukat. Ennek emlékére egy hálaáldással egészítették ki az asztali áldás szövegét a korabeli bölcsek, hogy mindenkor, amikor valaki kenyeret eszik, és elmondja az asztali áldást, emlékezzen a mártírokra és az Örökkévaló jóságára. Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy három évvel ezelőtt sikerült végigvinnünk a korábban már fellelt csontok ügyét és eljutni odáig, hogy zsidó temetést kaphassanak. Köszönettel tartozunk a hatóságoknak, amiért elősegítik az újabb kutatást, ami remélhetőleg sikerrel jár és Isten segítségével még több mártírnak adhatjuk meg a végtisztességet. Áldja meg Isten mindazokat, akik ebben a munkában részt vesznek! Ámén ! Lövésnyom az egyik, 2011-ben a Margit-hídnál fellelt koponyán 1 84. szám 17–19. oldal; 2 20. fejezet; 3 Jore déá 374:3.; 4 2Mózes 23:2.; 5 74. szám 38–52. oldal; 6 Uo. 26–37. oldal; 7 Levele másolata megjelent in: Egység uo. 18. oldal; 8 Uo. 362:1.; 9 1Mózes 3:19.; 10 Dvár Jehosuá responsum 2. kötet 38:20.; 11 Pszáchim 118b. és RáSBáM uo.; 12 2Mózes 14:28.; 13 Uo. 14:25.; 14 6. kötet 109. fejezet; 15 1Mózes 50:26.; 16 Szotá 13a.; 17 2Mózes 13:19.; 18 Lásd pl. 1Mózes 35:29.; 19 Kötubot 111a.; 20 Uo. 363:1.; 21 Bráchot 48b.; 22 Sámuel imája – Zsidó imakönyv 115. oldal; 23 Uo. 116. oldal.
