Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
2019 FEBRUÁR | egység 9 IZRAEL | HOHMECOLÓ és jelentős forrásokat mozgósítani képes pártok előtt hagyja nyitva a parlamenti politizálás esélyét. VÁLASZTÁSI TÖRTÉNELEM Amint arról korábban esett szó, az izraeli politikai életet évtizedeken keresztül két nagy erő határozta meg. A palettát Izrael megalapításától kezdve két évtizeden keresztül a David Ben Gurion által alapított baloldali Mápáj uralta, amely végül két további kisebb párttal egyesülve 1968-ban adta át a folytatás lehetőségét a Munkapártnak (Ávodá). A Munkapárt aztán egészen a Likud 1977-nem aratott választási győzelméig őrizte az erőfölényét. Az elkövetkező két évtizedben a baloldali erők a Likuddal felváltva kormányozták az országot. A legismertebb munkapárti politikus, az 1995-ben meggyilkolt Jichák Rabin az oslói egyezmény mellett, egy évvel a halála előtt Jordániával békeszerződést is aláírt. A Munkapárt az állami beavatkozás fokozása mellett hagyományosan az ország arab szomszédaival való kiegyezést szorgalmazza, a politikai realitásokkal gyakran mit sem törődve. Ahogy a Munkapárt, úgy a másik nagypárt, a Likud története is elválaszthatatlan néhány nagy formátumú zsidó politikus életművétől. Menáhem Begín 1973-ban alakította meg a jobboldal máig vezető pártját, amely alig négy évvel későbbi elsöprő győzelmével véget vetett az addigi baloldali egyeduralomnak. Begín a kezdetektől fogva támaszkodott Ariel Saron egykori legendás tábornok, háborús hős népszerűségére, aki aztán 2001-ben Izrael Állam tizenhatodik miniszterelnökeként maga is az ország élére emelkedett. A Likud egykori nagy vetélytársával, a Munkapárttal ellentétben a minél teljesebb gazdasági szabadság híve és kizárólag a kölcsönösség elvén alapuló megállapodásokat hajlandó aláírni a palesztinokkal. E párt vezetője lett 1993-ban Benjámin Netanjáhu, aki előbb 1996-1999 között, majd 2009-től ismét Izrael miniszterelnöke lett. Amikor azonban tavaly november közepén az általa vezetett kormány úgy döntött, egy újabb gázai háború helyett ki nem mondott fegyverszünetet köt a Hamásszal, a nacionalista Jiszráel Béjtenu (Otthonunk Izrael) párt elnöke, a védelmi miniszteri posztot betöltő Avigdor Lieberman kilépett a kormányból. A hatalmon levő koalíció kormánytöbbsége mindössze egy főre apadt, ezért az év végén Netanjáhu feloszlatta a parlamentet, és ezzel kezdetét vette az idén április 9-re kitűzött előrehozott izraeli választást megelőző kampány időszaka. AMI BIZTOSAN VÁLTOZNI FOG A jelenlegi, igaz immár törvényhozásra képtelen kormányt a 2015. március 17-én tartott legutóbbi választás győztese, a Likud alakította meg a Hábájit Hájehudi (Zsidó Otthon), az askenáz háredi (ortodox) szavazókat képviselő Egyesült Tóra Zsidóság, a Kulánu (Mindannyian) és a hagyományőrző szefárdokat képviselő Sász párt részvételével. A Jiszráel Béjtenu valamivel később csatlakozott a koalícióhoz. A Likud 30 székhez jutott a Knesszetben, a vallásos cionistákat tömörítő, és a high-tech iparban korábban komoly karriert befutott karizmatikus Naftali Bennett vezette Hábájit Hájehudi nyolc helyet kapott, míg az elsősorban az ortodox közösséget érintő ügyekre fókuszáló Egyesült Tóra Zsidóság hatot. A sokáig a Likudban politizáló, majd Netanjáhu kormányában pénzügyminiszteri, később pedig a környezetvédelemért felelős-, illetve gazdasági miniszteri posztokat is elvállaló Móse Kahlon által alapított centrista Kulánu tíz széket tudhatott a magáénak, az etnikai alapon szerveződő, Árje Deri vezette Sász hetet, és az orosz származású szavazókat megszólító Jiszráel Béjtenu hat helyet gyűjtött be a még a Szovjetunióban született, és a jelenlegi orosz vezetéssel is jó viszonyt ápoló Lieberman irányítása alatt. Annak érdekében, hogy egy kicsit tovább bonyolítsuk az izraeli pártpolitika egyébként sem a kiszámítható egyszerűségéről ismeretes képét, itt érdemes egy megjegyzés erejéig visz szatérni Ariel Saronra, aki, miután 2005. november 21-én lemondott a Likud vezetéséről, létrehozta a centrista Kadima pártot. Ide követte a veterán politikust a kormányában korábban mezőgazdasági miniszteri posztot is betöltő Cipi Livni. A Kadima színeiben később külügyminiszterségig emelkedő politikusasszony 2012-ben a párt progresszív szárnyát képviselő hét politikustársával együtt kilépett, és megalakította új pártját, amelynek a Hátnuá (Mozgalom) nevet adta. A kétállami megoldást kérlelhetetlen magabiztossággal kép - vi selő Livni a 2015-ös választás előtt Vallásos Világi Bal Jobb Kulánu Mindannyian Likud Tömb Bájit Jehudi Zsidó Otthon Jömin Chádás Új Jobboldal Sász A Tóra szfárádi őrzői Jöhádut HáTorá A Tóra zsidósága Choszen Lejiszráel Védelem Izraelnek Ávodá Munkapárt Jes Átid Van Jövő Merec Erély Jiszráel Béjtéjnu Izrael az Otthonunk Zehut Identitás Ocmá Jöhudit Zsidó Erő
