Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-02-01 / 115. szám

egység | 2019 FEBRUÁR 10 HOHMECOLÓ | IZRAEL szövetségre lépett a Munkapártot akkor vezető Isaac Hercoggal, és létrehozták a Cionista Uniót, amely így 24 széket begyűjtve az ellenzék vezető ereje lett. Az arab pártokból összeállt közös lista 13 helyet szerzet a Knesszetben, a zöld-progresszív Merec (Élet erő) ötöt. Végezetül szól­nunk kell még a radikális jobboldali Jisz ráel Béjtenuhoz és a baloldali erők höz hasonlóan hangsúlyosan val lásellenes, ám velük ellentétben liberális gazdasági elveket valló centrista formációról is, a Jaír Lapid vezette Jesh Átidról (Van Jövőnk) is, amely 11 széket gyűjtött be. A JÖVÕ EGYELÕRE BIZONYTALAN Izrael tehát választásra készül. Az előrehozott választásra azért van szükség, mert a jobboldali koalíció az elmúlt év végén nem tudta ke­resztülvinni a Knesszetben a háredi fiatalok katonai behívását célzó tör­vényjavaslatot, és határozatképte­lenné vált. Az országgyűlési válasz­tások időpontját április 9-re tűzték ki. A megmérettetés legnagyobb esélyesének jó ideje Benjámin Ne­tanjáhu számít, aki 2009 óta a válasz­tók többségének a megelégedésére vezette az országot. A gazdaság jól teljesít, a kül- és biztonságpolitika alakításában elért eredményeit ne­héz kétségbe vonni. Január 29-én azonban megtörtént az, ami addig legfeljebb Netanjáhu legrosszabb rémálmaiban sejlett fel. Az összes izraeli tévécsatorna élő ben közvetí­tette, amint Beni Ganc, a hadsereg volt vezérkari fő nöke (akinek holo­kauszt-túlélő édes anyja Mezőko­vácsházáról szárma zik) a tel-avivi kongresszusi köz pontban bejelen­tette a Hoszen Jiszráel (Izrael Ereje) nevű párt megalakítását, amelynek élére állva kijelentette: célja, hogy véget vessen a Netanjáhu-korszak­nak. Arról, hogy a megrázkódtatá­sok ezzel ne érjenek véget a minisz­terelnök számára, Móse Jaalon volt izraeli védelmi miniszter gondosko­dott, aki kinyilvánította, csatlakozik az új alakulathoz. Mindennek tete­jében az sem elképzelhetetlen, hogy a formálódó erőhöz Gabi Askenazi tábornok, a hadsereg egykori vezér­kari főnöke is társul. Ezzel – reméli Ganc – sikerülhet meggyőznie az iz­raeli választókat arról, hogy az általa vezetett formáció reális alternatívát jelent az önmagát az ország utolsó alkalmas védelmezőjeként láttató Netanjáhuval szemben. A miniszterelnök a politikai kom­mu nikáció logikájából egyene sen kö vetkező stratégiát választott: kö­vet kezetesen baloldalinak kezdte cím kézni Gancot. Csakhogy az egyéb ként nem túlságosan karizma­ti kus újdonsült pártvezér stratégia­al kotásból és precíz szervezési ké­­­pességekből – egyelőre – jelesre vizs gázott. A többi volt tábornok­kal közösen erős védelmi képessé­geket, liberális gazdaságpolitikát és baloldali társadalmi intézkedéseket ígért leendő választóinak – azaz a populizmus Netánjáhu által is ki­kövezett útjára lépett. Számításai eddig bejönni látszanak: egy január végi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek harmincnyolc szá - zaléka őt jelölte meg Izrael legkívá­na tosabb miniszterelnökeként, igaz, Netanjáhura még így is többen – negyvenegy százalék – voksolna. A kérdés tehát az, hogy az Izra­el Erejének sikerül-e megnyernie a Jesh Átidot is egy esetleges válasz­tá si koalíció számára. Ennek el­dön téséig még van idő, ugyanis a pár tok listáját – és így a szövetsége­ket is – február 21-ig kell véglegesí­teni. A tárgyalások mindenesetre már megkezdődtek. Ugyanakkor a megegyezést nehezíti, hogy bár a Hoszen Jiszráel Lapid pártjával együtt akár 35 széket is elnyerhetne a Likud prognosztizált 30 székével szemben, ez csak akkor lehetséges, ha a szövetséget Ganc vezeti. Ellen­kező esetben, Lapid arcával a vezető helyen csupán 30 széket gyűjtené­nek be a közvélemény-kutatások szerint, a Likudnak jutó 31 ellené­ben. Márpedig Jáír Lapid nem az a politikus, aki az elmúlt években kö vetett stratégiájával szembefor­dulva, egyszeriben lemondana az ellenzék vezetője szerepéről. Nagy valószínűséggel senkinek sem jelent meglepetést, hogy a tava­szi időjáráshoz hasonló változékony­ságú izraeli politikában nem Izrael ébredező Ereje az egyetlen újdonság a közelgő választások előtt. Naftali Bennett oktatási miniszter és Ajelet Saked igazságügyi miniszter a múlt év végén bejelentette, hogy kilépnek a Zsidó Otthonból, és Hájámin Há­hádás (Új Jobboldal) néven új pártot alapítanak. Ezzel valószínűsíthetően sikerült kitörniük a vallásos cionista burokból, méghozzá úgy, hogy Ben­nett révén az eddigi ortodox szavazó­ik nagy részét is megtarthatják, míg a rendkívül népszerű Saked számos szekuláris jobboldali számára jelent­het vonzó opciót. A KÉT BENJÁMIN HARCBA SZÁLL Mindeközben zajlik az élet a bal­oldalon is. A Munkapárt jelenlegi elnöke, a Kulánuból átigazolt Avi Gábbáj az év végén élő adásban je­lentette be a meglepett Cipi Livni előtt, hogy felbontja a szövetséget vele és pártjával, a Hátnuával. Ezzel gyakorlatilag el is zárta az együtt­működés lehetőségét a sértett Li­vini előtt, egyedül a szélsőbal, azaz Merec, illetve az arab pártok felé hagyott nyitva kapukat. Csakhogy ez éles ellentétben áll a vezetése alatt rohamosan jelentéktelenedő Mun­kapárt érdekeivel, amelynek közép­ről kellene támogatókat szereznie a teljes megsemmisülés előtt. A számos nyitva maradt kérdés mellett különös jelentőséget kap, hogy milyen taktikát választ Netan­jáhu az elkövetkező hetekben. A Li­kud előválasztásán a miniszterelnök három helyet nyitva hagyott, ezek­kel a tetszése szerint rendelkezhet majd. Döntése nyomán sokan arra következtetnek, hogy néhány „nagy névnek”, népszerű külsős politi­kusnak fogja felajánlani ezeket, de egyelőre nem kíván másik jobbolda­li párttal koalícióban indulni. Akár­hogy is, a következő választás nem az Izraelben és a palesztin arabok körében is egyre népszerűtlenebb kétállami megoldásról vagy a gaz­daságról fog szólni, sokkal inkább a két Benjámin, Ganc és Netanjá­hu személyes küzdelme határozza majd meg Izrael következő, április 9-én megkezdődő korszakát. egység | 2019 FEBRUÁR 10

Next

/
Thumbnails
Contents