Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
egység | 2019 FEBRUÁR 10 HOHMECOLÓ | IZRAEL szövetségre lépett a Munkapártot akkor vezető Isaac Hercoggal, és létrehozták a Cionista Uniót, amely így 24 széket begyűjtve az ellenzék vezető ereje lett. Az arab pártokból összeállt közös lista 13 helyet szerzet a Knesszetben, a zöld-progresszív Merec (Élet erő) ötöt. Végezetül szólnunk kell még a radikális jobboldali Jisz ráel Béjtenuhoz és a baloldali erők höz hasonlóan hangsúlyosan val lásellenes, ám velük ellentétben liberális gazdasági elveket valló centrista formációról is, a Jaír Lapid vezette Jesh Átidról (Van Jövőnk) is, amely 11 széket gyűjtött be. A JÖVÕ EGYELÕRE BIZONYTALAN Izrael tehát választásra készül. Az előrehozott választásra azért van szükség, mert a jobboldali koalíció az elmúlt év végén nem tudta keresztülvinni a Knesszetben a háredi fiatalok katonai behívását célzó törvényjavaslatot, és határozatképtelenné vált. Az országgyűlési választások időpontját április 9-re tűzték ki. A megmérettetés legnagyobb esélyesének jó ideje Benjámin Netanjáhu számít, aki 2009 óta a választók többségének a megelégedésére vezette az országot. A gazdaság jól teljesít, a kül- és biztonságpolitika alakításában elért eredményeit nehéz kétségbe vonni. Január 29-én azonban megtörtént az, ami addig legfeljebb Netanjáhu legrosszabb rémálmaiban sejlett fel. Az összes izraeli tévécsatorna élő ben közvetítette, amint Beni Ganc, a hadsereg volt vezérkari fő nöke (akinek holokauszt-túlélő édes anyja Mezőkovácsházáról szárma zik) a tel-avivi kongresszusi köz pontban bejelentette a Hoszen Jiszráel (Izrael Ereje) nevű párt megalakítását, amelynek élére állva kijelentette: célja, hogy véget vessen a Netanjáhu-korszaknak. Arról, hogy a megrázkódtatások ezzel ne érjenek véget a miniszterelnök számára, Móse Jaalon volt izraeli védelmi miniszter gondoskodott, aki kinyilvánította, csatlakozik az új alakulathoz. Mindennek tetejében az sem elképzelhetetlen, hogy a formálódó erőhöz Gabi Askenazi tábornok, a hadsereg egykori vezérkari főnöke is társul. Ezzel – reméli Ganc – sikerülhet meggyőznie az izraeli választókat arról, hogy az általa vezetett formáció reális alternatívát jelent az önmagát az ország utolsó alkalmas védelmezőjeként láttató Netanjáhuval szemben. A miniszterelnök a politikai kommu nikáció logikájából egyene sen kö vetkező stratégiát választott: követ kezetesen baloldalinak kezdte cím kézni Gancot. Csakhogy az egyéb ként nem túlságosan karizmati kus újdonsült pártvezér stratégiaal kotásból és precíz szervezési képességekből – egyelőre – jelesre vizs gázott. A többi volt tábornokkal közösen erős védelmi képességeket, liberális gazdaságpolitikát és baloldali társadalmi intézkedéseket ígért leendő választóinak – azaz a populizmus Netánjáhu által is kikövezett útjára lépett. Számításai eddig bejönni látszanak: egy január végi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek harmincnyolc szá - zaléka őt jelölte meg Izrael legkívána tosabb miniszterelnökeként, igaz, Netanjáhura még így is többen – negyvenegy százalék – voksolna. A kérdés tehát az, hogy az Izrael Erejének sikerül-e megnyernie a Jesh Átidot is egy esetleges választá si koalíció számára. Ennek eldön téséig még van idő, ugyanis a pár tok listáját – és így a szövetségeket is – február 21-ig kell véglegesíteni. A tárgyalások mindenesetre már megkezdődtek. Ugyanakkor a megegyezést nehezíti, hogy bár a Hoszen Jiszráel Lapid pártjával együtt akár 35 széket is elnyerhetne a Likud prognosztizált 30 székével szemben, ez csak akkor lehetséges, ha a szövetséget Ganc vezeti. Ellenkező esetben, Lapid arcával a vezető helyen csupán 30 széket gyűjtenének be a közvélemény-kutatások szerint, a Likudnak jutó 31 ellenében. Márpedig Jáír Lapid nem az a politikus, aki az elmúlt években kö vetett stratégiájával szembefordulva, egyszeriben lemondana az ellenzék vezetője szerepéről. Nagy valószínűséggel senkinek sem jelent meglepetést, hogy a tavaszi időjáráshoz hasonló változékonyságú izraeli politikában nem Izrael ébredező Ereje az egyetlen újdonság a közelgő választások előtt. Naftali Bennett oktatási miniszter és Ajelet Saked igazságügyi miniszter a múlt év végén bejelentette, hogy kilépnek a Zsidó Otthonból, és Hájámin Háhádás (Új Jobboldal) néven új pártot alapítanak. Ezzel valószínűsíthetően sikerült kitörniük a vallásos cionista burokból, méghozzá úgy, hogy Bennett révén az eddigi ortodox szavazóik nagy részét is megtarthatják, míg a rendkívül népszerű Saked számos szekuláris jobboldali számára jelenthet vonzó opciót. A KÉT BENJÁMIN HARCBA SZÁLL Mindeközben zajlik az élet a baloldalon is. A Munkapárt jelenlegi elnöke, a Kulánuból átigazolt Avi Gábbáj az év végén élő adásban jelentette be a meglepett Cipi Livni előtt, hogy felbontja a szövetséget vele és pártjával, a Hátnuával. Ezzel gyakorlatilag el is zárta az együttműködés lehetőségét a sértett Livini előtt, egyedül a szélsőbal, azaz Merec, illetve az arab pártok felé hagyott nyitva kapukat. Csakhogy ez éles ellentétben áll a vezetése alatt rohamosan jelentéktelenedő Munkapárt érdekeivel, amelynek középről kellene támogatókat szereznie a teljes megsemmisülés előtt. A számos nyitva maradt kérdés mellett különös jelentőséget kap, hogy milyen taktikát választ Netanjáhu az elkövetkező hetekben. A Likud előválasztásán a miniszterelnök három helyet nyitva hagyott, ezekkel a tetszése szerint rendelkezhet majd. Döntése nyomán sokan arra következtetnek, hogy néhány „nagy névnek”, népszerű külsős politikusnak fogja felajánlani ezeket, de egyelőre nem kíván másik jobboldali párttal koalícióban indulni. Akárhogy is, a következő választás nem az Izraelben és a palesztin arabok körében is egyre népszerűtlenebb kétállami megoldásról vagy a gazdaságról fog szólni, sokkal inkább a két Benjámin, Ganc és Netanjáhu személyes küzdelme határozza majd meg Izrael következő, április 9-én megkezdődő korszakát. egység | 2019 FEBRUÁR 10
